A Baráti-hegy mögött épp kezdett eltűnni a lenyugvó nap. Később úgy tűnt a visszapillantóból, mintha vörösen izzva eggyé vált volna az autópálya aszfaltjával, valahol a háta mögött messze, mintha onnan már nem is lenne út.
A tóparti fűzek a sárga tincseit a tavasz melege lassan halvány zöldre színezte és százszorszépek virítottak a töltés pázsitján. Ta-va-szí szél ví-zeeet á-raszt virá-gom víí-rá-gom - énekelte csendesen Sztív míg egyik zsiliptől a másikig elsétált.
A pohár falára templomablakokat rajzolt a csersav, lassan csorgott le a bíbor színű lé a boltívekről. Vasárnap volt, egy csodás péntek esti borkóstolás és egy hosszú napsütéses szombat után, amit szinte teljes egészében a szőlőben töltött.
Szeles hideg szombat volt, Sztív kiment metszeni, hogy majd idén is szép termés legyen. Három órát töltött kint, úgy érezte kifújta a szél még a lelkét is. Vasárnap már kevésbé volt szeles az idő, de pár fokkal még hűvösebb lett. Akkor is ment, mert haladni akart.
Egy csettintés és a kék égen jársz, felhőről felhőre lépsz. Az az egzotikus, rezgő női hang csengett a fülében még most a tó partján is, teljesen beleivódott a fejébe. Egyszerűen az agyáig bizsergett a hallójárata csontocskáinak minden rezdülése az ő hangjától.
Hol vagy? Miért nem jössz? Kinézek a tóra, fel a Holdra, kérdezem, hol vagy? Mutasd meg! Talán tegnap épp egymásra mosolyogtunk, a pékségben, a postán, az utcán, a kávézóban, valahol. De ki vagy és hol? Talán itt vagy a szomszéd városban, talán csak pár utcával odébb. Mégsem jössz.
Lassan enged a tél, itt szorongat, mikor már tavaszt szeretnénk. Legalább most napsütésesre váltott. Csendes város ez ilyenkor. Csak a megszokott díszletek és statiszták vannak a helyükön nap, mint nap és Sztív elgondolkodott a sziesztája alkalmával: tiszta Truman Show!
Lassan hetvenhét. De fáradhatatlanul tolja a szerszámokat a talicskán a zsiliphez. Rakja a homokzsákot, válogatja a zsilipdeszkákat, elmagyarázza mit, hogyan, miért.
Vasárnap volt. A korai ebéd után Sztív kis sziesztát tartott. Nem volt több húsz percnél, csak zuhant egyet az álomvilág peremén, ahonnan szárnyas ruháját kifeszítve vissza is emelkedett hamar az ébrenlétbe és akkor úgy érezte: indulj.
