A kertben

Csodálatos napsütés volt és az égen csupán néhány felhő maradt az előző napi hidegfrontból. A levegő végre tiszta volt és tele volt tavaszi zsongással. 

Ez a szépség a Kerek repkény (Glechoma heredarcea), ami a kertben úgy tizenöt négyzetmétert foglalt el az amúgy ezerszám kis napkorongként virágzó Gyermekláncfű (Taraxacum officinale) között.  A repkényszőnyeg valóságos London-Lutoni reptér volt a házi méheknek és számos más rovarnak. Tehát nem csak gyógynövény, hanem szemlátomást nektárt adó, az ajakosak (Lamiaceae) családjába tartozó teremtményről van szó. 

Szívmelengető volt a szorgos zümmögés a rügyező szőlő között, Sztív úgy érezte, hosszú órákat is képes lenne eltölteni itt, csak szemlélve ezt a nyüzsgő sokadalmat.

Szerette szemlélődve megfigyelni a természetet. A tavaknál ilyenkor húsz-harminc percet koncentrálva hasra feküdt a töltésen vagy a stégen és csak bámult bele a vízbe, kiket lát benne. Milyen plankton van a vízben, lát-e süllő lárvát, ki és mennyi az ellenség, aki rájuk vadászik, gyertyázik-e még vagy már határozott, megiramló, elkapó mozdulatokkal táplálkozik. 

Kevés az idő a természetben, a természettel. Menni kellet a gyárba, a gépek zajába ezen a napsütéses tavaszi délutánon is. Ezek a gyárak az utóbbi időben egyre több területet foglaltak el a természet elől és nem biztos, hogy olyan jók, mint ahogy az ország vezetői azt gondolják. Sok a vendégmunkás és belülről úgy tűnik nem tisztelik a magyar melóst még a magyar vezetők sem. Szomorú, felettébb szomorú. Pedig jellemzően jól képzett a magyar, csak szeret optimalizálni: hogy kevesebbet kelljen dolgozni. Végülis ha kevesebb munkával el lehet érni ugyanazt az eredményt, akkor az hatékonyságnövelés, nem? Ja, hogy itt mindig több és több kell? Hát akkor csattogjon az ostor a vendégmunkás felett. Mert ugyebár a magyar, az szabadságharcos. Élvezettel akaszt tengelyt honfitársával is, ha az az elnyomására törekszik. 

Sztív már megint csak filozofál. Mondjuk közben megint volt egy napnyugta és egy napkelte. A szőlőben járt. Még három sor hátra van. A kékszőlő sorok végén egy elég mély és széles árok van nagy nyárfák nőték be. Délután négy körül már árnyékolják a sorvégeket. Kellemes volt ma az árnyék a tűző napsütés után. Jó ez a hely. A sor végére újra komfortzónán belül volt. 

Ez is egy jó téma. A komfortzóna. Sztív már nem szeretett mások érdekében ezen kívül tartózkodni. Saját maga vagy barátai ügyében még csak-csak. Bár jobban tetszett neki az a gondolat, ha valamit kényelmesen el tud végezni, akkor úgy tegyen. S.O.S. munkavégzés: slower, older, smarter, azaz lassabban, öregebben (de) okosabban.

Ó ma meg már tüntikéznek a fővárosban! Most mindegy, hogy ez tüntikézés vagy valódi, súlyos tömegeket megmozgató tüntetés. Hogy miért? Mert ennek a gané Orbánnak mindegy. Ő soha nem fog lemondani, soha nem fogja elismerni egyetlen hibáját sem, soha nem fogja vállalni a felelősséget egyetlen ügyért sem, mert egy sunyi (cigány) gazember. Ismerek tisztességes cigányt, az előbbi kijelentés nem sértegetés akar lenni rájuk nézve. Sőt, tudom, hogy némelyikük tisztában van Orbán aljasságaival. Nem kell, hogy szégyenkezzenek miatta. Ő ilyen lett: lefelé ugat, fölfelé nyal. Itthon csak ugat. Nyugatra ugat, keletre nyal. Összekaparta már magának és a családnak, amiből innentől el éldegélhetnek, neki mégsem elég. Küldetéstudata van, sajnos. Mondjuk látszik rajta, hogy megviselik a dolgok. Talán stresszevő és/vagy stresszivó vagy mindkettő. Ez talán hamarabb végez vele, mint hogy ki kelljen várni az időt, amíg még porondra képzeli magát. 

A youtube-on lejátszott ötven perces videóban van öt-hat Varga Judit vs. Magyar Péter propaganda fröcsögés. Ez nem a dollárbaloldal, hanem a forintjobboldal finanszírozásában készül. Én is befizettem rá a forintot az elmúlt havi fizetésemmel. Mert szerintem nem egészségügyre, meg nyugdíjra, meg oktatásra megy az SZJA, meg a TB, hanem erre. Vagy erre megy az ÁFA egy része. Vagy az üzemanyagra beszedett jövedéki adó egy része. De valami adóforint biztos erre megy. Csak gondolom az államháztartásban is vannak rugalmas könyvelési módszerek. Különben miből?

Jó lett volna megnyerni azt a 6,4 milliárdot. Annyi jót tudnék tenni ennyi pénzből. Támogatni a helyi egészségügyi ellátást, az iskolákat, ahová jártam, fiataloknak ösztöndíjat adni az egyetemen. Konzultálni a kutatási területeiken működő professzorokkal. Marhán ellennék ennyi pénzzel. Természetesen lenne számos befektetésem ingatlan, mezőgazdaság, ipar, informatika vonalon. Ezeket heti húsz-harminc óra munkával kézben tartanám. Velem kurva egyszerű beszélgetni. Egyszer mondok el valamit és egyszer hallgatok meg valamit. Nincsenek ismétlések, mert azokra nincs idő ebben a rövid életben. Mindig elismerem, ha hibáztam és bocsánatot kérek azoktól, akiket esetleg megbántottam. Az aljas, kapzsi, másokat kihasználó embereket kerülöm. Ha engem kihasználnak, jobb esetben otthagyom őket, rosszabb esetben revansot veszek vagy legalább elmondom: mással megteheted ezt (sok sikert hozzá), velem nem. 

Kinézek az ablakon. Szépen virágoznak már a diófák is, majdnem kész a kert. Jó, hogy a természetet nem a politikusaink irányítják, különben nem lenne más, csak hiány, gyűlölet, miközben azt akarnák elhitetni velünk, hogy ők minden megtesznek (értünk) és minden rendben van, pedig se vetés, se virágok, se tavasz. Csak parlagon minden.