AUM

Om, azaz AUM (A.U.M.). Akar (Akarshana) (अकर्षण), teremtés, vonzás; Utpatti (Utkarsa) (उत्पत्ति), emelkedés, fejlődés; Miti (Miti-yate) (मिति) átalakulás, elmúlás. Az élet. Ez vesz körül minket, nap mint nap. Mégis milyen messze sodródunk ennek az érzékelésétől. Milyen megnyugtató visszatalálni az érzéshez, hogy ennek az örökös körforgásnak a része vagyunk. 

A kis házba beengedték az őszi napsugarak lassan gyengülő, kellemes melegét. Az ablak előtt füge levelek integettek a meleg, lágy szélben. Ott ült a matracon a sarkain, behunyt szemmel. A jobb lábfejét a balon keresztezte, mert így volt kényelmes a számára, a kezeit a comjain pihentette. Még fülében csengtek Aranyani (अरण्यानी) szavai: a fejlődésed érdekében vagy ma itt. 

A fejlődésünk érdekében vagyunk itt. Jó lenne, ha minden egyes napunk csakis erről szólna. Ha békésen és szelíden szemlélhetnénk a világot, ami körülvesz bennünket. Akik a világot a kezükben tartják és azt mondják róla, a világ nem ilyen: hazudnak. Minden nap. Hogy csak nekünk-e vagy maguknak is, ez jó kérdés, nem tudom. De nem kapcsolom be a tévét, hogy halljam. A rádiót sem mindig. Az óránként ismétlődő rémhíreket legalábbis kerülöm, elkapcsolom. 

Megérkeztem. Már rég megérkeztem. Csak néha még ide-oda rángatnak a körülmények, a dogmatikus, ostoba célokat kitűző neveltetésem vagy néhány rossz szándékú, "gyengén látó" ember, aki csoda tudja miért, időről-időre keresztezi az utamat... Ezt a sok szennyet nehéz lemosni, egyszerre lehetetlen. 

Rendszeres lelki tisztálkodással viszont meg lehet találni a hófehér lelkünket a koszrétegek alatt. Mindegy milyen gyakran foglalkozunk vele, csak foglalkozzunk vele. És mi történik, ha foglalkozunk vele? Akar (teremtés), Utpatti (emelkedés), Miti (átalakulás, elmúlás). Újra teremthetjük a belső békénket a külső körülményektől függetlenül, kiemelkedhet a lelkünk a ráhordott mocsokból, átalakulhat a szemléletünk a múltról, ha engedjük elmúlni... S ha elmúlt, többé már nincs hatása ránk, nincs hatása a lelkünk tisztaságára. Elmúlt, elvonult, mint a viharfelhők. Nyomukban tiszta levegő, életet adó víz, a fejlődés, a gyarapodás lehetősége. 

Lélegezz, mondja Aranyani azon a varázslatos tisztán rezgő, bizsergető hangján. Lélegezz. Minden egyes lélegzetvétellel egyre beljebb és beljebb jutsz. Önmagadba. Ahol önmagad vagy. Ahol egy vagy (a mindenséggel). Ott találsz minden választ, minden kérdésedre.

A jóga testi és lelki gyakorlat is egyben, egyszerre. Sztív egyáltalán nem érezte magát negyvenkettőnek, inkább harmincnak, huszonötnek. Ott szívesen megállította volna az időt és igazából igyekezett úgy élni, mintha ez a tizenöt-tizenhét év ott sem lenne pluszban. A teste persze kissé változott és az utóbbi egy évben pár kilót felszedett. De jól érezte magát a bőrében és különösebben nem is zavarta a felesleg. Azért elhatározta, hogy odafigyel, hogy további plusz kilók ne jöjjenek és idővel lassanként visszatornázzon párat belőlük. 

Fiatalon, úgy huszonöt körül még rendszeresen futott. Sokszor rohant, szinte menekült. Mi elől? Hol a múlt, hol a jövő elől, hol csak úgy, hogy elfáradjon és a végén érezze a célba érés eufóriáját. Mostanában nem érzett késztetést, vágyat arra, hogy fusson. Menekülni már nem volt szükséges. Úgymond: az van, ami van. Abból "kell" kihozni a legjobbat. Most a legjobb, amit tehet magáért, hogy karban tartja a naptár szerint negyvenkét éves testét és egyúttal az örökifjú lelkét. 

Hisz' ma is indulni kell, korareggel, valami új tudásért, hogy emelkedni tudjon abban, amit szeret. Iskola, gokart, szőlős-talajos szakmai nap, és az idei utolsó szüret, ezek következnek. Sztív "akar", minden nap "akar", és "utpatti". (Félmosoly.)

Sztív