Csak úgy hallottam

Lassan múltak a meleg nyári napok. Ligetekben, tavak hűs vize mellett volt jó megpihenni, barátokkal lenni, deres poharakat olykor koccintással összecsengetni, tölgyek és szőlő lugas árnya alatt hosszan beszélgetni.

Nem tudom, a víz varázslata-e, a fák susogták-e, a képzelet játéka tán vagy valóban csak úgy hallottam valakitől, de egy csendes helyen, valamelyik tó partján gyakran elgondolkodom rajta: mi következik? Meddig maradnak? M.P. tényleg nem az ő emberük? Nem csak kitalálták és felépítették a karakterét? Igen, ő hozza a változást, de nem csak pontosan úgy, ahogy ők eltervezték, hanem valóban önállóan, úgy, ahogy az látszik?

Mondjuk, hogy a fák susogták a nyári szélben: Viktor nagyon okos. És ha ezt ő találta így ki, akkor zseni (is). Mert megteremti az átmenetet, de tégláról téglára - vagyis, nem! - kottáról kottára úgy, ahogy ő akarja, ő a karmester. Már minden elő van készítve, az utolsó etűd a lelépés készségének fejlesztését szolgálja. Van már kikötő, repülőtér, pár ezer konténer, pár ezer milliárd itt-ott, a karmester és a zenekar hamarosan csomagol és távozik. Megköszönjük, ha nem is a koncertet, de a távozást, nem tapsolunk állva, csak integetünk. A mentett vagyonnak. Lesz, amit visszaadnak. Adnak az engesztelő látszatra. És azzal lezárul majd.

Vannak lelkes fiatalok: hisznek. Talán komoly kétség nélkül hisznek abban, amit ez a kilépett harsonás fúj, úgy néz ki önállóan, szólóban. Majd lesz új zenekar köré és majd szebben fog játszani. Nekünk és értünk. Szerény gázsiért. Igazán jó lenne!

Mi mit tehetünk? Semmit. Beszélgetünk róla. Megosztjuk a véleményünk. Dolgozunk, élünk, ahogy eddig, igyekszünk fenntartani az önállóságunkat. Megmutatjuk az ifjúságnak az utakat, merre lehet érdemes elindulni. Majd kiválasztják. Lehet, hogy egyik irány sem szimpatikus nekik. A mi tapasztalatunk, annak csupán elbeszélése, lehet, hogy teljességgel szükségtelen számukra a boldoguláshoz. 

Semmit? A semminél bizony sokkal több a teendőnk és a felelősségünk. Tilos elüldözni a fiatalokat! Csak arról beszélhetünk, milyen szép itt nekünk, milyen jó itt nekünk. Menj, láss világot, de tudd, ilyen jó dolgod, ilyen jó esélyed a "túlélésre", mint itt, talán sehol sem lesz a világban. Itt már van valami. Azért hagytak nekünk is valamit. Azzal már törődni érdemes, amit a családban legalább egy-két generáció megszerzett, felépített. Mehetsz szélnek, mehetsz világgá és itt lehet minden az enyészeté, a másé, kezdheted nulláról, szolgaként valahol, de csakugyan ezt akarod?

Mily keveset ad az iskola erről? A vagyonról való gondolkodásról és gondoskodásról. Megszerezni, meg lehet. De bárhogy is szerezted, megtartani százszor, ezerszer nehezebb! Lehet, hogy ez nagyobb feladat és felelősség, mint nulláról kezdeni. Biztosan nagyobb! Sosem hallottam egyetlen tanárom, tanítom sem erről értekezni, pedig milyen fontos lett volna! Talán ezért "vetem most papírra."

Itt nem csak készség fejlesztő képzésekre van szükség az állami iskolázottság mellé, hanem magániskolára, ahol gondolkodni, dönteni tanítunk, cselekedni ösztönzünk, példát mutatunk. Mindenkinek szüksége van a saját magániskolájára és fontos az átjárás az iskolák között. Fontos, hogy a tanulók megismerjék ki, mit tanul odahaza. Fontos, hogy a (magán)tanárok az egymás iránti érdeklődésre, tisztességre, jó szándékra, együttműködésre tanítsák a diákokat. Ezekkel az értékekkel lehet lassan változtatni egy társadalmon, nem azokkal, amikkel jelenleg találkozik az ember a közéletben. Kell, hogy soroljam? Ellopta, átverte, följelentette, megoldotta okosba, a főispán az apja és így tovább. 

Ez a mi felelősségünk, hogy felülemelkedjünk ezen a mocsáron, ami itt lett és kiemeljük belőle az utánunk következőket. Erre nem fognak oktatási reformot írni. Még egy darabig. Addig remélem, a meleg nyári napokon minden tanár, tanító, magántanár, egy-egy ligetbe, tóhoz, megpihenni jár és hallja a fák susogását vagy embertársa szavát: dolgod van! Mindezt, mit itt olvastál, a hozzá tartozó saját többlet tudásoddal add tovább. 

Sztív