Csillag jár az égen

A pincében szépen megpezsdült a szürkebarát. Sztív levette az úszófedelet, hadd szaladjon. Az intenzív gázképződés miatt nem kell félni az oxidációtól, ezt az egyik borász barátjától hallotta. Apránként csipegette fel a tudást azoktól, akik már birtokában voltak. Na igen, nem csak guglizva lehet tanulni, egymástól is.

Az utolsó szedés az évben, október 16. napjára esett. A hűvös, szeles reggel után hamar csodás napsütés kerekedett, igazi indián nyár. Összejött a csipet-csapat, sok szorgos kéz szedte a Cabernet sauvignont, hamar ment. Sztív a szedők közül meghívta Marcell barátját ebédre, délben már a levest kanalazták. A leszedett szőlő ládákban várta, hogy megkezdje csodás átalakulását. Nem siettek, nem volt miért, olyan jól ment a nap eddig. Igaz Sztív kicsit izgága volt. Leszaladt szódáért a pincébe, de csak másodjára jött rá, hogy tulajdonképpen miért is ment le. A hosszú napok vagy az öregedés első jelei? Talán inkább csak a hosszú napok. Igazából nem érezte magát sem öregnek, sem fáradtnak. Végtelennek érezte az energiáit, amit a munkájára fordít és az időt állandónak. 

Marcell megúszta a további tortúrát, Sztív hazavitte a szomszéd városba, amit maga is imádott. A tópart a várral, amely a legenda szerint a legigazságosabb magyar uralkodó egyik kedvenc pihenő helyéül szolgált anno 1458-1490 között, mindig kedves hely volt számára is. A tó nyugati oldalán ott állt a gimnázium épülete, ahol középiskolai tanulmányait végezte immár 21 éve.

Volt idő, bőven volt idő feldolgozni a szőlőt, elmosogatni minden ládát, eszközt, bogyózót, mégis beesteledett, mire minden a helyére került. A Jupiter tündökölt a délkeleti égen, még a közeli város fényét is könnyen túlragyogta. Itt őrködött a mai nap felett is. 

A gyárban a tárgyalók bolygókról voltak elnevezve. Sztívet a Marsról elnevezettben hallgatták meg a mérnöki interjúján még szeptemberben. Akkor ott sosrszerűnek érezte még a helyiség elnevezését is. Bár manapság talán sokaknak az ugrik be, ó igen a háború istene a római mitológiában. Valójában eredetileg a növényi termékenység, az erdők, a mezők a termés és a tavasz védnöke volt. De honnan asszociáltak a tulajdonosok ezekre az elnevezésekre? Talán a csillagok között érzik magukat valahányszor belépnek a gyárba? Lehet. De inkább csak hullócsillagok...

Egy hosszú nap után Sztív felnézett az örök égre és eszébe jutottak egy kedves öreg barátja szavai: dolgozni csak lassan, szépen, ahogy csillag megy az égen.

Köszönöm Pista bácsi! Így megy ez.