Dolce vita

A napjaid minőségét te határozod meg

Péntek reggel volt. Sztív a tóparti házban ébredt, ahol ha kinézett az ajtón, a stég pallóira hajló fűzfa ágakat látta, a kis tó vizét, a nádat körülötte, egy bedőlt fát. Imádta ezt a helyet. A tóra néző ablak előtt lévő étkezőasztal időnként a munkához is tökéletesen megfelelt. Most az éj csendje borult még az egész területre, mind a hét tóra, mind a hat telelőre. A növekvő Hold már elvonult a hegy mögé, onnan szórta fényét. Korán volt, reggelhez még túl korán, de úgy érezte kipihente magát. Visszanézte a telefonján, az utolsó üzenetet este negyed kilenckor küldte el. Utána se kép, se hang. Számolgatta, kicsit több, mint öt óra alvás. Végülis az elég. Nyár van. Vagyis szeptember eleje, de még sok a fény, elég hosszú a nappal. Neki amúgy nem elég hosszú, nyáron sem.

Felkelt hát, lezuhanyozott, felöltözött, összepakolt, kiment az irodába. Fél három volt. Tudta, hogy kell még az idő egy költségvetés számláló táblázat összerakásához. Ahogy az Öreg barátja mondta, tegye bele az algoritmust, amivel az egységárból összesent számol a program. Sikerült, négyre összerakta. Az irodát bezárta, a kulcsot a postaládába dobta. Elhajtott. Az autópálya töltőállomásán állt meg tankolni. Gyorsan tovább indult egy 200km-re lévő városba, ahol el akarta intézni a beiratkozását az egyetemre. Szőlőtermelő- és borász szakmérnöki szakra jelentkezett, két szemeszterre. Nyolc órakor már elhagyva a tanulmányi osztályt, az egyetemi büfében evett egy szalámis szendvicset. 150km-re volt az otthonától. Igyekezett hazafelé. Leegyeztette a munkahelyével, hogy bemegy napközben aláírni a szerződésmódosítását. Folyamatirányitó operátori pozícióból termelési mérnökké lépett elő, alighogy lejárt a próbaideje. Nagyon örült neki. A barátai és az operátor kollégái is nagyon örültek neki, kivétel nélkül gratuláltak. Úgy érezte megnyílt előtte egy ajtó, amire régóta várt. Nagy lehetőségként kínálta az élet a jót neki, egy nehézségekkel teli évkezdet után. 

Szombaton szüretelni ment a szilvánit egy borász barátjához, többedmagával. Borongós, szemerkélő esőt hozó szeptemberi reggel volt. Néhány óra elteltével csodás napsütésbe váltott a szürkeség. Szépen teltek a ládák a gyümölccsel, ami igazán jónak ígérkezett, megfelelő cukorfokkal, jó savakkal. Ha épp nem a szemben lévő hölgyek társaságára figyelt, akkor az Öreg barátja szavai jártak a fejében. "Az időnek minősége van." 

Az idődnek minősége van. Te határozod meg. Ne engedd, hogy a körülmények átvegyék az uralmat ezen érzékelésed felett. Kapcsold ki nyugodtan a rádiót, a televíziót, tedd félre a híreket. Nem maradsz le semmiről. De kimaradsz az agymosásból egy rövid időre. Ha elég időt töltesz így a csendben, rá fogsz találni önmagadra. 

Sztívnek ez volt a receptje. A tiéd mi...?