Egy kis matek, egy kis emlékezés

Sztívnek van egy varázslatos almafája, aminek hat ága van. Mind a hat ág kicsit másféle almát terem. Külsőre nagyon hasonlók, de az ízéből jól meg lehet különböztetni, melyiket melyik ágról szedtük. Mindegyik ág tizennégy almát terem minden nap. Mindegyiket le kell szedni minden nap, hogy új teremjen a helyén. Sztív nem tud megenni ennyi almát minden nap, sőt a barátai sem kérnek ennyit, ezért eladja a piacon. Igen ám, a vevő szépet és finomat akar és kifogásolja a portékát, ha valami minőségi gond van vele. 

Hosszas almaszedői tapasztalattal Sztív arra jött rá, hogy az almák egy része minden nap rossz. Egész pontosan minden nap van tizenhét darab alma, ami eladhatatlan valamilyen minőségi probléma miatt, például nem érik meg, túl savanyú, túlérik, kukacos lesz, sztippes a húsa stb... Sztív almafája egy nagy cserépedényben éldegél egyébként, amit azért lehet mozgatni. Rájött, hogy ha forgatja az almafát napközben, akkor a termésből kevesebb lesz a rossz. Talán mert, a nap felé forgatva az ágak jobban gyűjtik a napsugarakat, a gyümölcsben több cukor keletkezik és így tovább. Viszont így mindegyik ág igényel plusz egy óra időt, hogy jobb termést adjon. Ez hat ágra számolva már hat óra többlet időt jelent, míg szüretelni lehet. Tehát Sztív csak harminc óránként tudja leszedni az almát. Viszont így átlagosan nincs több, mint hat rossz alma. 

Sztív a gyorsabb módszerrel, amikor nem törődik a fájával, harminc nap alatt 2520 almát szed le a fáról, de ebből csak 2010 adható el, 510 senkinek sem kell. (Pálinkának sem jó, mert éretlen és sajnos ez olyan különleges fajta, hogy nem utóérő, szedés után már nem érik tovább.) A lassúbb módszerrel, amikor megad minden törődést a fájának, úgy harminc nap alatt csak 2016 almát szed le, de ebből 1872 jó és csak 144 az eladhatatlan. 

Kérdés, te melyik módon termelnél, ha az eladhatatlan almával nem tudsz mit kezdeni, csak halmozod valahol hegyekben?

Sztív ismét korán ébredt és igyekezett ezt a matek példát jól átgondolni és jól átszámolni. Leírta többször, levezette, kiszámolta. Jónak tűnik. Megéri a törődést, érdemes számolni. Öreg barátja szavaira emlékezett: inkább gondolkodj rajta egy órával többet, megspórolsz vele több órányi munkát. És még mennyi mindent Pista bácsi! Kár, hogy nem vagy már itt Öreg barátom! De tudom, hogy mindig velem vagy, ha szükségem van a bölcsességedre.

Beköszönt az ősz, köddel, hulló falevelekkel, temetőjárással. Mindenki úgy igyekszik drága koszorút venni, évről-évre nagyobb mécseseket. Kimegy, kiteszi, megáll egy percre. Mire elég az? Azt mondani, köszönöm, hogy voltál. Kár, hogy nem vagy már! Miért hagytál itt? 

Pedig mennyi-mennyi jót, mennyi örömet, mennyi bölcsességet hordoz az ember, míg él? Ezt nem lehet egy napon egy pár perc alatt átgondolni...

Hamar beesteledik, gyakran mécsest gyújtok a lámpafény mellé is. A lángjának melege emlékeztet a szellem nagyságára, a lelke jóságára annak, aki már nincs itt közöttünk, de valahogy mégis mindig velem van, utamon mindvégig vigyázó tekintetét rajta tartja és néha jeleket is ad, jó úton járok-e még. 

Köszönöm Barátaim, Pityu bácsi, Gyula bácsi, röhögtetős Misi bácsi

Sztív