Erdőn-mezőn

Éjjel volt, felébredt, elment zuhanyozni. Hisz' még csak fél egy. Mégsem álmos már. Igaz hamar elaludt, talán este hét, negyed nyolc lehetett. Számolgatta, hány órát is sikerült aludni. Hmmm... elég lesz, gondolta és készített egy instant kávét. Jött a macska, rövidke nyávogásokkal jelezte, hogy éhes. Éjszakai jószág, miért is kellene várni reggelig az alutasakossal? Adott neki. Csend legyen. 

A számítógéphez ült. Éjjel lévén, mi is szóljon? Kezdésnek, Simon & Garfunkel, The Sound Of Silence, hiszen úgy kezdődik: Hello darkness, my old friend... Bejelentkezett az i-Cloud-ba. Kereste a képeket a szőlőről a szakdolgozatához, de nem akart most azzal foglalkozni. Erdőn-mezőn járt nap nap után, ezek a tájak megragadták, néha fotózott. 

Ha csak tehette, nem hajtott be a kis faluba a dombok között. Az erdőn-mezőn át vezető utakat hamar, jól kiismerte. Az új terepjárónak semmi sem volt akadály. Sokszor járt az erdőn át, az arborétum felé, ahol három öreg tölgy állt igen méltóságteljesen, legalább százötven éve. Egyikük hajlott derékkal, szemlélődött a két másik felé, mintha azt kérdezné: ezt a vándort, most beengedjük? Így vigyázták a növénykert bejáratát. Sztív még nem járt odabent, általában csak elhajtott a matuzsálemek előtt, köszönt nekik, visszaköszöntek. Hány meg hány ember járt el itt az évek során? Talán még az Esterházyak is itt kocsiztak előttük. 

Néhány napja nem volt lent a Duna-parti faluban. Megállt Sztív kapujánál, dudált. Kinyílt egy ablak a ház oldalán, gyere be, főzök, hangzott az invitálás. A kis törpetacsi ujjongva üdvözölte, kétlábra ágaskodva is csak lábszárközépig ért a kis mellső praclijaival. Annyira örült, Sztív alig tudott lépni előre, a teraszon lévő kanapéig elbotorkált, ott felvette a kispajtást, hogy jól megdögönyözze. Sztív laskát főzött, roppant ízletesnek ígérkezett, de nem volt idő megvárni, míg kész lesz. Csak egy kávét ittak, röviden megbeszélték a bizniszt és már el is köszöntek. Sztív kikisérte Sztívet és többszöri kérlelésre visszacsalogatta Szaffit a tacsit. Vidd el magaddal, vidd el, mondta. Áh, nem lehet! Mosolyogtak a kis vacakon, ahogy mindenkihez ragaszkodott.

Erdőn-mezőn jó járni. A dombok között olykor gulyát terelnek a legelők között, de volt egy új csapat is, kecskékkel és birkákkal vegyes nyájjal. Milyen szép, mikor a marhák a domboldalon álldigálnak! Bárcsak tudnék festeni, lefesteném, gondolta Sztív, valahányszor látta a csordát. 

Hogy szalad az idő, már megint csütörtök! Még két nap a dombok között ebben a furcsa ködben, ami felülről ereszkedett ide, a hegytetőre leért az angyalok fehér fátyla, a Duna-parton meg már tisztán látni mindent. Fordítva szokott éz lönni, mondaná ízesen az egyik székely kolléga. Ők lassan haza mennek, Kovászna megyébe. Jaj de várlak vissza titeket, jó, hogy itt vagytok!

Na, akkor Rock & Roll, Spencer Davis Group - Gimme Some Lovin'! Meg kell nézni a vörösborokat a pincében, elpakolni még az udvarról pár dolgot a fagy elől, aztán mindjárt indulás erdőre, mezőre.

Sztív