Fejlődésem lépései

Fejlődésem lépései úgy történnek meg, hogy azok többet már nem történnek meg - mondta Gabe a hatos tó partján, úgy két hete, Sztív ezt is feljegyezte és azóta többször elgondolkodott rajta. Annyi minden van, ami egyszer történik meg az életben, kulcsfontosságú pillanatok, mint mondjuk a fogantatás. Az öntudatra ébredés. A felébredés (spirituális értelemben). A felismerés, hogy a létezés ezen a szinten (sajnos) véges. És még sorolhatnám.

Gabe komoly vezető, nagy eredményekkel a háta mögött, de nincs elszállva. Látszik rajta a magabiztosság, de nem nagyképű. Olyan embernek néz ki, aki kellő alapossággal veti bele magát mindenbe, legyen az a szakmájába tartozó vagy más munka vagy szabadidős tevékenység. Tisztelettel beszél mindenkivel, legyen szó gyárigazgatóról vagy nyolc általánost épphogy el- vagy el nem végzett emberről. Példakép, akitől sokat lehet tanulni és Sztív nem rest tanulni, nem rest fejlődni. 

Egyébként Sztív nem szívesen olvas például, nem is igazán talál időt rá. Szeret másoktól direktben tanulni és szereti a tudását, tapasztalatát ilyen módon megosztani. Mint a mester és tanítványa. Sztív szabadidejében olyan társaságot keres magának, ahol ő a tanítvány. 

Gyakran, a munkahelyén például meg őt tekintik mesternek, sokszor így is szólítják. Érdekes módon nála nagyobb tudású vagy pozíciójú emberek is jellemzően így szólítják, nem tudni miért, eddig még sosem kérdezte meg. Sejtése általában van, mely képességei miatt nevezik így, de nem érzi magát különlegesnek ettől. A képességeit igyekszik mindig jóra használni, megkönnyíteni mások dolgát... Törekszik szépen beszélni, szépen bánni az emberekkel, simítani az esetleges konfliktusokat, biztatni, bátorítani, megdicsérni, meghallgatni bárkit, akinek szüksége van rá. 

Sztív nem így született. Illetve lehet. Csak idő közben rontottak a képességein a körülmények, amiknek a hatása alól lassan-lassan kikecmergett. Mindig is tudni, megérteni akart. Az események vagy egyes emberek viselkedése mögötti miértek érdekelték. Néha már-már kétségbeesetten kereste a választ a miértekre, és általában addig kutatott, míg rátalált a válaszra.

A fejlődés, amiben nem szabad belesüppedni a megelégedés posványába: a saját személyes fejlődésünk. Hogy jobb emberré váljunk ma, mint tegnap voltunk. 

Kisétált a kis házból, a jóga végi relaxáció után amolyan álomszerű állapotban, amelyből nem ébresztették fel még Aranyani csiklandós, illatos, hullámos, vörös tincsei sem, amikor közel hajolt, hogy két puszival elköszönjön. Csak befelé figyelt, így maradt. A sötét utcákból épp csak annyi információ jött be a fejébe, hogy ne hajtson le az útról az autóval. Mindez a gondolat ott volt benne, tudta, hogy "papírra fogja vetni". Mikor kiszállt az autóból és kinyitotta a kaput, akkor kezdett felocsúdni. Hűséges pulikutyája, Luca ujjongva vakkantott párat, hátsó lábra állva hozzá bújt, jött egy ölelésért, szaglászott, aztán prüszkölt és beszélgetett tovább: jaaaj, jaaaj, de jó, hogy itt vagy!

Hétvégén ismét iskola. Mesterek közé vágyik a tanítvány, hogy fejlődhessen tovább. Szívből kívánom, hogy felismerjétek a fejlődés(etek) fontosságát és megtaláljátok rá az időt, hogy foglalkozzatok vele!

Sztív