Fel a lépcsőn, le a lépcsőn

Borongós szürke reggelre ébredt a város, amelyet Sztív nagyon szeretett. Igazi szép őszi idő, áznak a földek az aszályos nyár után és ez nagyon jó - gondolta. A sok diákról az egyetemi évek jutottak eszébe. Az első vagy a második évfolyamot járta a barátjával, amikor az otthonától a kollégiumba utazásakor rendszeresen esett az eső. Hűvös volt az idő, de egy dzsekivel, egy pulcsival és egy baseball sapkával pont elviselhető. Ernyőre nem volt szükség, nem is szerette. Csendes, szemerkélő szeptemberi eső hullott a fehér sapira.  

Volt idő gondolkodni. Sztív kényelmesre tervezte a reggelt, ahogy mindig is szokta. Bőven hagyott időt magának újra megtapasztalni az útvonalat, amelyen öt éven keresztül a hivatalba járt. Öt év... és azután eltelt még négy, mióta nem oda jár. Mégis olyan, mintha tegnap még oda igyekezett volna, bár már nem vágyott vissza. A múlt szürke volt, egyhangú, úgy mint szinte minden az úton az új munkahely felé, ő mégis színesben látott mindent. Csak úgy cikáztak a gondolatok a fejében, szinte érezte a szinapszisok pezsgését. 

Fel a lépcsőn, le a lépcsőn, át az úton, fel a rézsűn, gyorsan a folyóhoz, háta jön egy hajó. Diáksereg siserehad, mind balra ment, Sztív meg jobbra. Élvezte a retró érzést, mikor még nap mint nap közösségi közlekedést használt.  

A folyó jobb partjára ért, végig ballagott a töltésen, gyönyörködött az öreg híd boltíveiben. Felsétált a híd végére, jobbra fordult a város felé, célba vette a régi pékséget, ami ugyanúgy működött, mint régen.  

A folyóparti város, melynek két fele egynek mondja magát, az északi felén mégis egy másik ország, egy másik világ volt. Erős fizetőeszköz, nyoma sincs háborúnak, nyoma sincs válságnak. Ha átsétálna a hídon, maga mögött visszhangozna ez a lárma, ami folyton körül vette idehaza: energiaválság, háború van a szomszédban, veszélyhelyzet van. Fülében csengtek e szavak az ország vezetőjének hangján. Botorság az egész. Hamar elhessegette a zavaró gondolatokat. 

Ahogy leért a hídról, léptei gondolataival együtt szaporábbá váltak. Arra ment, amerre a legegyszerűbb volt elérni a célját. Egy kereszteződésnél az úton való átkeléshez balra volt éppen zöld a lámpa, egyenesen pont piros volt. Akkor itt egy balos. Miért ne, a pékség úgyis azon az oldalon lesz. A szürkeségből máris kezdett minden szín visszatérni, színes virágok lógtak a lámpaoszlopok mellett, színes volt a térkő, amin járt, színesek a házak homlokzatai, a nyomda sárga épülete különösen szembeötlő volt. Itt is zöldre váltott a lámpa, ahogy odaért. Pár perc alatt célhoz ért, nem is várt sokat, hogy rendelni tudjon. Egy szegedi virslist reggelizett és körte-citromfüves vizet ivott hozzá.

A pékséggel szemben egy régi, de szépen felújított épület állt. Sztív egy új fényreklámot játszó panelre lett figyelmes az épület tetején. Meg akarta nézni közelebbről. Lenyelte az utolsó falat virslis kiflit, kortyolt a vizéből, vett még pár muffint a mérnök kollégáknak és már indult is az épület irányába. Egy nagyon klassz, zöld háttérű szlogen volt épp a képernyőn, le akarta fotózni. De mire levakarta a biztonsági matricát a telefon kamerájáról, már megváltozott a kép. Bosszankodott, viszont figyelni kezdte a hirdetéseket.

Először a várost népszerűsítő kisfilm ment le. Milyen jó - gondolta. Igazán jól összerakták. Helyi cégek reklámjai követték az imázsfilmet. Sztív kapcsolt. Látott párat, ami érdekelte. Lefotózta a reklámokat. Egyébként várta, hogy a zöld kép visszatérjen. Az órájára pillantott, volt még ideje amíg megérkeznek a kollégák a megbeszélt helyszínre, hogy felvegyék. Az a zöld fényreklám, ami a város új hídját ábrázolta, azonban csak nem akart visszatérni. 

Egy épület, a város új hídjának a képével a falán. Mennyi embert köt össze! Egy öreg barátja volt az épület statikus tervezője. Az épület tulajdonosa egy régi ügyfél a hivatalból. A volt tulajdonosa egy barátjának volt az élettársa, sajnos már nem él. Üzletember volt, akitől sokat lehetett volna tanulni. Az az üzletember, akié az épület jelenleg, viszont még nagyon is él. Sikeres vállalkozó több területen, az év vállalkozója cím birtokosa, talán többszörösen is. A különböző cégek reklámképei között Sztív arra gondolt, talán újra felkereshetné ezt az embert. Hátha kölcsönös mosolyt csalna az arcukra a viszontlátás. 

Végül odébb állt. Eleget turistáskodott. Ahogy elsétált az épület előtt látta, hogy az emeleten kialakított konditeremben valaki már tapos egy gépet, mintha a lépcsőn menne felfelé. 

Felfelé felfelé, most meredeken felfelé.