Felhők a vízen

Egy csettintés és a kék égen jársz, felhőről felhőre lépsz. Az az egzotikus, rezgő női hang csengett a fülében még most a tó partján is, teljesen beleivódott a fejébe. Egyszerűen az agyáig bizsergett a hallójárata csontocskáinak minden rezdülése az ő hangjától.  

Ahogy ült a zsilip mellett, rá gondolt egy pillanatra. Kecses alakjára, szép tartására, visszaemlékezett felkarja, válla szálkás tónusára, úgy érezte fejből le tudná rajzolni az egymásba futó izomrostokat. Madárcsicsergés hozta vissza a két nappal ezelőtti jógáról a tópartra a gondolatait, itt az ég a tóban tükröződött, de akár a víz feletti világ is lehetett volna a tükörkép. 

A februári tavaszt élvezték a csicsergő madarak, az avarban megriadó, a napsütéstől villámgyorsra töltődött gyíkok. Lényegében nem is volt min gondolkodni. Csak szemlélődni, megfigyelni, fülelni, belélegezni a tavaszt, megérinteni a földet, a vizet, az eget.

A jó dolgok lassan készülnek. Sok-sok apró lépés követi egymást, mire valami új és csodálatos egység készül el. Türelem. Több türelemre van szükség. Hiába süt a Nap, nincs egyik napról a másikra nyár, lombkorona a fán, virágos mezők, sok-sok dünnyögő rovar. 

Ha tehát elképzeled, hogy az életedet jobbá teheted, figyeld meg a gondolataid, ha türelmetlen vagy a változás bekövetkezésével kapcsolatban. Ha úgy érzed, hogy a napi munkád, erőfeszítésed nem hozott komoly változást, ne csüggedj! Tudod mi a titok? Hozott. Csak még nem látszik. A következő napod, az előző napod energiatöbbletének valamennyi maradékával indul, pont úgy, ahogy tavasszal lassan a vizek és a föld elkezd felmelegedni. Szépen lassan elkezd minden feltöltődni. Szóval ne sajnáld a napi erőfeszítéseidet, akkor sem, ha az eredményét még nem érzed. Ott lesz az, felépül szépen, kivirágzik, kiteljesedik, beérik, mert ez a természet rendje. És miért lennénk mi kivételek ez alól a rend alól?

Sztív