Felhők között, felhők népe

Szeles hideg szombat volt, Sztív kiment metszeni, hogy majd idén is szép termés legyen. Három órát töltött kint, úgy érezte kifújta a szél még a lelkét is. Vasárnap már kevésbé volt szeles az idő, de pár fokkal még hűvösebb lett. Akkor is ment, mert haladni akart. 

Hétfőre bizony elfáradt, kifagyoskodta magát az elmúlt két napban, ezért úgy döntött, a reggeli masszázs után: sehova egy lépést sem. A kezelés a hátizmain most is tökéletes volt, mint mindig. Lágy zene szólt, kellemes meleg volt, az angyali kezek mozgása ismerős volt, a lelkéig ért minden mozdulat. 

Syl jól ismerte Sztívet, szívesen beszélgetett vele, amíg az izmait lazította. Sztív őszinte volt, korábban már elmondta mit érez iránta. Syl nem lepődött meg és nem is ijedt meg attól, amit hallott, hálás volt az őszinteségért, de nem igazán tudott mit kezdeni a helyzettel. Valami nem passzolt, valami hiányzott, nem volt meg az a döntő szívdobbanás, ami közelebb vihetné Sztívhez, pedig a pillantása mást sugárzott.

Ahogy ellazultak az izmai a szép de határozottan erős kezétől, a kellemes zenétől, Syl búgó hangjától Sztív képzelete messzire rugaszkodott a masszázságytól és szárnyalt. Elképzelt egy tavaszi vagy nyári napot, mikor a Nap sugarai épp csak annyira melegítenek, hogy bármit is csinál az ember kint a természetben, még nem izzad meg tőle. Csak melegít kellemesen a napsütés, a szél is csak lágyan fújdogál és a felhők játéka az égen néha kellemes árnyékot ad. Paradicsomi állapotok itt a Földön, a kertben, a tóparton, a szőlőben. Jó lenne pár ilyen napot együtt tölteni, megtapasztalni közösen minden varázsát ezeknek a napoknak, mert úgy még jobb, egy társsal igazán csak még jobb. Bár úgy tűnt órák óta tart a masszázs, egyszer csak a végére érve kedves hang szólt: egészségedre. 

Feltöltődve, felderülve, hazatérve Sztív belevetette magát az internetbe. A ChatGPT-ről olvasott cikket és fel is kereste a felületet, ahol kipróbálhatta az OpenAI által fejlesztett mesterséges intelligencia alapú chatprogramot, amivel kis időre lekötötte magát. Az NFT készítés lehetősége is rendkívül foglalkoztatta, így ez irányba is több weblapot megnyitva kutakodott. Mivel túl bonyolultnak tűntek a leírtak, próbára tette az MI-t. Öt pontban leírta a lényeget a program. Innen már ment is minden, mint a karikacsapás. 

Innentől az élet számos területén ott lehet az MI, hogy segítse az embert? Ennek a chatprogramnak láthatólag nincs öntudata, de lehet olyan, hogy valamely fejlesztés arra irányul, hogy a mesterséges értelem öntudatára ébredjen? Önállóan fejlődjön és képes legyen saját maga döntéseket hozni? Érezhet és alkothat az így létrejövő tudat? Mi lehet az irány? Elképzelhető, hogy a társadalom egy részének kifejlesztenek olyan rendszereket, amelyekben az egyének tudata lesz másolható, feltölthető valahová? A halálunk után létezhet a tudatunk vagy annak a lehető legpontosabb másolata valahol, a világhálón, a felhőben, egy meghatározott számítógépen vagy szerveren? Néhány géniusz, mint mondjuk Leonardo, Newton vagy Einstein tudata rekonstruálható lenne? Mi lenne ha az MI tovább lenne képes gondolkodni mondjuk Einstein vagy Hawking elméletein. Hová fejlődhetne a tudomány, a világ, ha képesek lennénk olyan mesterséges értelem létrehozására, ami ilyesmire képes?

Most még szükségünk van mindenféle eszközre, telefonra, tabletre, PC-re, hogy csatlakozzunk a világhálóra. Elképzelhető, hogy a technika és az orvostudomány arra a szintre fejlődik, hogy ezekre már nem lesz szükségünk? Az internet bennünk lesz? Ha mi benne vagyunk, miért ne lehetne bennünk? Kezdetben a fejünkben valami chip vagy más formájában, aztán mondjuk a vérünkben, majd a DNS-ünkben? Mi szüksége lesz akkor a hagyományos értelemben vett oktatásra, ha minden kérdésünkre azonnal pontos választ kaphatunk valahonnan, választási lehetőségekkel együtt? 

Mi szükségünk lesz az emberre, az emberi testre, ha mind felköltözünk a felhőbe, ha mi leszünk a felhők népe, ha mi leszünk az ég népe?

Sztív