Furcsa álmok

27/03/2023

Néhány perccel azelőtt ébredt, hogy az ébresztő megszólalt volna. Egy álomból rántotta vissza az általában érzékelt valóságba az a belső óra, ami jól működött benne. Az álomkép néhány percnyi cselekménye tisztán és színesben az emlékezetében volt.

Egy mediterrán hatású villa teraszán ült, alacsony üveglapos dohányzóasztalnál, rattan széken, körülötte hölgy és férfitársaság vegyesen, élénk társalgás zsivaja, poharában vörösbor. Egy barát érkezik egy Elvis kinézetű fekete hajú, barna bőrű fickóval, aki egy furcsa alakú üveget tart a kezében. Bemutatkozik, a palackról kiderül, hogy saját gyártású pezsgőjét tartalmazza. Sztív a palack dizájnját szemléli, az ital jellemzését olvasgatja. Elvis elkéri az üveget, megbontja, elveszi a vörösboros poharat, hanyagul kilöttyinti a bor egy részét és a maradékra ráönti a pezsgőt. Ezt kóstold meg, mondja Elvis, ez búgat!

A pezsgő neve nem jön az emlékezetébe, az ajánlás szavának sajátos jelentéstartalmát guglizza fejben és elmosolyodik. Furcsa reggel. Az álomképek még itt vannak. A teraszt követően volt medencés helyszín, befagyott vízű medencével, de nyári meleggel, ült lovaskocsin, amivel egy kastély oldalában álló szín alá hajtottak be, ahol régi bútorokat szanáltak, az ott lévő alakoktól útbaigazítást kértek egy régi szénbánya felé. 

Csoda tudja mi volt a pezsgőben vagy az esti vörösborban, amit valóban megkóstolt, de a furcsaságokat leszámítva végre tiszták voltak a gondolatai, a teendőin járt az esze és nem az elmúláson, az önpusztításon. 

Tizenkilenc augusztus. Világát nem tudta. A pszichológus, akihez elvitték nyugalmat árasztó nagy házban lakott, szép kertje volt nagy fákkal és sok virággal. Magas szőke hölgy, aki a Mercédesz nevet viselte és kecses vonásai, finom mozdulatai az ismert márkanévhez hű jegyeket hordoztak. Sztív gyermekként ült a kanapén és mesélte el a közelmúlt eseményeit, amely alapján a találkozó végén az derült ki, hogy ez gyönyörű hölgy nem tud segíteni. Ennél többre van szükség, mint amit ő tehet. 

A városi kórház pszichiátriai osztályán nem kellett sokat várakozni, de a rövid idő alatt kellő betekintést kapott az osztály állapotáról. Emberek pizsamában, hálóingben, egy idős hölgyön a hálóing alatt láthatóan pelenka, az ablaknál lévő radiátorral vagy az előtte álló képzeletbeli alakkal veszekszik. Az az ő valósága, látszólag nem zavarja benne senki. Nem szabad itt maradni!

Azt mondták augusztusban fél év, egy év, mire innen visszatalál az ember. Novemberben már újra volt munkahelye és a gyógyszereket sem szedte be. Néha még visszajárt kontrollra, a papírra egy mondattal ráírták az előző kontroll szövegét, a gyógyszert felírták, ennyi. Három éve tavasszal nem ment több kontrollra. Minek? Felírják receptre, amiről azt gondolják segít? 

Rendes nyolc órás állása volt egy áruházban, lényegében árufeltöltés, akcióváltások, karácsonyi vásárlói rohamok és Covid-őrület. Földet bérelt, majd vásárolt és évről évre száz mázsányi szőlőt termelt több borász és nem borász felvásárló megelégedésére. Kisebb mennyiségben saját magának és egy barátjának is készített bort. A körülmények szerencsés együtt állása azt hozta, hogy a huszonkettes évből már saját palackozott bora készült. Igen, ez most van, ez az a valóság...

A metszéssel kicsit el volt maradva. Erőltetett menetben volt szükséges haladni így március végén. Hamar megszűntek az éjszakai fagyok és a nappali húsz fokok életre keltették a szőlőt. Egy nagy sóhajjal leütötte az utolsó sorokat és csomagolni kezdett. 

Sztív