Gondolatok a kandallónál

A Zselic szívében egy kis vadászházban ébredt ma reggel. A kandalló melege még tartott valamelyest. Éjjel sok csapadék hullott, lassan töltődtek a halastavak a következő évre. Minden csepp kincs, amit a töltések bírnak, érdemes megfogni. 

Így a kandalló tüzénél végre volt idő pihenni, gondolkodni az elmúlt éven, tervezni a következőt. Sztív élvezte a szabadságot. Nem rejtette véka alá, hogy jól sikerült ez az év. Ránézett a naptárra, ez a felmondási ideje utolsó napja. Keresgélt, keresgélt az álláspiacon, ott a teljes önéletrajza az álláskereső portálon, de kevés a megkeresés rá. A jelentkezések általában helyből visszautasítottak. Amúgy is év végi hangulat van, majd megélénkül januártól a piac. Egy-két személyes interjú, majd visszadobott labdák indokolás nélkül vagy olyan indokkal, hogy nem kellően elkötelezett. 

Hát ez mosolyogni való! A juttatásokkal kezditek a csábítást, és a nettó bér három műszakban sem éri el a háromszázat. Erre kellene elkötelezettnek lennie bárkinek is? Bárcsak senkinek se kellene szükségből nálatok dolgozni! A legőszintébben mondom. Az a baj az ilyen juttatásokkal, hogy nincs társadalom-biztosítási járulék / - adó tartalma, úgy bizony, nem képződik belőle az egészségügyet vagy a nyugdíjazást megillető pénz. De milyen jó a dolgozónak, örüljön, hogy kapja. Csakhogy kevésbé jó, mintha ez az összeg is adóval terhelt lenne. A cégnek szimplán csak olcsó ebben a formában plusz pénzt adni. Értem én, hogy sokan ezt sajnos nem látják át, meg muszáj elvállani valamit ennyiért is. De őszintén remélem, hogy egyre többen vannak, akik felismerik, ez így nó gúd. 

Az az undort keltő kizsákmányolás, ami meg folyik szintén véget érhetne már! De mit is várhatnánk nyereségérdekelt vállalatoktól, ha az ország vezetői még támogatásukról is biztosítják mindegyiket mindezek ellenére. Gondolom, ők is csak kizsákmányolók, szigorúan konzervatív keresztény szellemben. Vagy érdekeltek benne, hogy ezt eltűrjék, vagy nem kellően képzettek hozzá, hogy felmérjék az így elmaradó bevételi lehetőségeit az államkasszának. A társadalomra gyakorolt hosszabb távú hatásokat akkor el sem kezdeném most firtatni.

Őszintén sajnálok mindenkit, aki szemlesütve jár be dolgozni nap mint nap. Arról nem beszélve, hogy szólni sem mer, tenni bármit is, hogy jobbá tegye saját vagy munkatársai sorsát pedig szintén nem képes. Mert nem teheti meg. Van így párszázezer ember. 

Csend van, mert ez van. Megalkuszunk minden nap és előre. És nem úgy, hogy holnap talán jobb lesz. Á, dehogy! Holnap ugyanolyan rossz lesz, vagy talán még rosszabb, mint tegnap. De miért nem úgy gondolkodunk, hogy legalább holnap ne lenne rosszabb! Holnap ne lenne kevesebb, az, amit a pénzedből megvehetsz! Hét, tíz százalék emelés a munkahelyen - sérvet ne kapjatok! Tizenöt százalék nyugdíjemelés, az büszke! Tessék mondani, mennyi most az infláció? Mennyi lesz jövőre? Tapsikoljunk a nagylelkűségért, tényleg?

Háború van, válság van, meg szankciók vannak, meg kevesebb és drágább az energia. Legalább a fele hazugság, olyan hazugság, amit kitaláltak és igazságként tálalják napról napra. Rövid idő alatt el is hiszik, be is áll a sorba szépen mindenki és kántálja ugyanazt. Tényleg, voltak akik a kereszténységben is kételkedtek, az egyház úgymond megtalálta módját, hogy jobb belátásra bírja őket. Erről jut eszembe, lehet, hogy ők így keresztények?

Nyersanyag van, energia van, csak úgy döntöttek változtatnak az elosztáson. Naná, hogy megborul a piac tőle! De nem tart örökké, csak most még a bevezetésnél tartunk, hol van még a tárgyalás meg a befejezés? Az a vírusmizéria legalább már úgy néz ki, hogy a befejezés szakaszához közeledik.

Tüzet rakok, megmelegszem, megírtam, elengedtem. Merjetek gondolkodni, merjetek kételkedni és merjetek beszélgetni egymással róla. Minden így kezdődik el.

Sztív