Gondolatok borról, nőről

A pohár falára templomablakokat rajzolt a csersav, lassan csorgott le a bíbor színű lé a boltívekről. Vasárnap volt, egy csodás péntek esti borkóstolás és egy hosszú napsütéses szombat után, amit szinte teljes egészében a szőlőben töltött. 

A pénteki nap varázslatos volt. Több, mint húsz borász, majd száz bor, még végiggondolva is megrészegít ennyi féle jó. Mert, ami itt szerepelt, az valóban szuper, borászok által beválogatott portéka volt. A jók között a legjobbat megtalálni pedig mindenkinek megadatott a lehetőség. 

Ő a legjobb volt a jók között és ott volt vele. Beleillett a társaságba és sziporkázott, ragyogott. Mindenkit odavonzott szépségével, mosolyával és szemmel láthatóan élvezték a vele való társalgást. Sztív szerencsésnek érezte magát, hogy ennyire kitünteti a figyelmével és örömmel töltötte el, ahogy szórta rá a mosolyát, akár csak a tavaszi Nap a lassan éledő tájra minden sugarát. 

"A bor folyékony szerelem, a drágakő kristályosodott szerelem, a nő az élő szerelemlény." Hamvas Béla szerint. Kettőhöz volt szerencséje, a drágakő ragyogása különösebben nem vonzotta. Szebb annak a zöld szempárnak a ragyogása bármely smaragdnál. Folyékony szerelemből mostanában volt elég, na de nő szerelméből? Lehet, hogy fiatalabban oly' sokat adott az élet belőle, hogy mostanra elfogyott?  Nem érdemel többet? 

Szerda. Nőnap. A nagy tó külső töltésén sétált. Elképzelte milyen jó lenne vele kézen fogva sétálni. A töltés külső oldalán diófák nőttek. Legalább harminc, de talán negyven is. De jó lenne együtt sétálni itt! Minden diófánál megcsókolná, hátha mire körbe érnek, még belé is szeretne. Végre jó érzések töltötték el. Ábrándozás az élet megrontója? Hát, aki ezt mondta, bele kellett volna lökni egy tóba! 

Mert mi más ihletett annyi költőt, írót, mint a remény, az ábránd? A képzeletünk nem céltalanul működik. Képzelet nélkül mire jutott volna az emberiség? Érdemes a jót elképzelni, gondolni rá sokat. Mert ha igaz, hogy a gondolatnak teremtő ereje van, hát legyen!

Sztív