Gyere nézzünk távolba
Íme a kilátás Sztív új munkahelyéről. Van olyan magaslat, ahonnan úgy érzi, az egész világot látja egy teljes körben, pedig csak szép lekerekített dombok, amit összeraktak az évmilliók és mi boldogan és harmóniában élhetünk rajtuk. Erdő, mező, szántó, szőlő gazdagon tagolja a tájat, pár száz méterrel lejjebb a Duna kanyarog kedve szerint, méltóságteljesen.
Felkapratott a falu felől a Göte (Gőte?) hegyre és még feljebb, nézte a tükörből a látképet és visszafordította a vasparipát, hogy az egészet egyben láthassa és megmutassa régi barátjának, aki szintén a Sztív névre hallgat. Úgy tizenötéve ismerték meg egymást, anno a Duna-deltáig barangoltak el együtt és mi minden történt azóta! Mindig jó felidézni azt az utat, a táj szépségét, egy ország szépségét, elnézni a távolba idehaza és érezni, ez sem semmi!
A napokban hosszú utak álltak mögötte. Járt a Soproni borvidéken, a Fertő-tó volt tőle hasonló távolságban, mint itt a Duna, Fejér megye Tolnával határos részéig vándorolt egy szakmai rendezvény miatt és ha már ott járt a közelben, betévedt egy csodás halászlére Rétimajorba. Onnan a Móri és a Pannonhalmi borvidéket vette célba, ahol szintén barátokkal találkozott. Hamarosan Kecskemét, Paks és Fonyód következik, mindenütt várja egy-egy barát vagy családtag.
Sztív nagy utazó, kis hazájában sok-sok kilométer jár a lábai alatt, remélhetőleg hamarosan kicsit nyújtani tudja a kör sugarát. Napsütéses enyhe őszi időben kanyarogni Pannonhalma lankáin vagy a Bakonyon át, néha nem is kell több a boldogsághoz, a pillanatnyi megnyugváshoz. Ahogy a szaggatott vonalak szembe jönnek az út közepén, úgy jönnek fejében a gondolatok, mindről írni tudna egy-egy fejezetet.
Nap végén a kellemes fáradtsággal tagjaiban megpihen, beleolvas a kedvenc könyvébe, amely ismét válaszokat ad bizonyos kérdéseire. Remélhetőleg mindenki olvassa, akinek szüksége van rá, a képen látható idézetet és ha katarzist nem is, bizakodásra okot talán ad, hogy ha az a bizonyos "lélek egész" sérül, bizony képes begyógyulni, maradandó sebek nélkül.
A képesség a gyógyulásra bennetek van. Csak ennyit mondanék, minden hozzám forduló páciensnek, ha mondjuk pszichiáter vagy pszichológus lennék. A gyógyuláshoz pedig nincs szükségetek másra, csak a felismerésre: a képesség a gyógyulásra bennetek van. Nem szükséges kutatni sem önmagatokban sem a külvilágban azt, hogy hogyan? Ha a felismerés bekövetkezett és el tudod magadnak mondani, "a képesség a gyógyulásra bennem van", meg fog történni. Ilyen egyszerű. És egy napon, majd azt mondhatod magadról: meggyógyultam. Kijöttem belőle. Vége van. Egészséges ember vagyok, meggyógyult a lelkem.
Felértem egy magaslatra, nézek a távolba, tudva, amit leírtam az imént. Elmondom, hogy biztassalak, talán ez (is) a dolgom.
Igyunk egy kávét, mondta Sztív dolguk végeztével a Duna-parti házának verandáján. Igyunk és nézzünk távolba, mondta Sztív, mára ennyi volt és elégedetten mosolygott.