Hatharminc a presszó

A vasárnapi sziesztában arra gondolt, hová is halad a világ, hová is halad ő a világban. Halad-e egyáltalán vagy csak körbe-körbe jár? Egyáltalán mit jelent haladni? Milyen ütemben? A sikeres emberek cégeket, cégbirodalmakat működtetnek látszólag nehézségek nélkül. Nem kérdés, hogy jól élnek, nem számít, hogy mennyi a kávézóban az eszpresszó ára. 

Elakadt a gondolkodása. Hol rontotta el? Hol szalasztotta el a lehetőséget, hogy nyugodt és kényelmes életet éljen? Hogy gondolkodással, szellemi munkával alkosson és teremtsen elegendő értéket, hogy azzal teremtsen elegendő jövedelmet. 

Előző este az édesapjával beszélgetett. Szép időkről, amikor ő volt fiatal, még főiskolás. Vagány volt az Öreg, motorral járt, mindenfelé dolgozott. Mesélte, hogy még fizikai munkával is keresett annyit, amit aztán a szükségleteire  hetekig nem tudott elkölteni. Hetvenes évek Magyarországa. Hová csúsztunk el ettől? 

Kibillent itt több minden a tengelyéből. Leginkább a jólétünk, a lelki értelemben vett jóllétünk, a biztonságunk, a bizalmunk egymás iránt. A lehetőségek, arra, hogy ki-mit tehet és mondhat ebben a nagy demokráciában. Úgy tűnik elcsendesedett a művelt polgárság. Elszigetelődött a közélettől. Jól képzett, jó lelkű emberek nem érzik jól magukat a jelszavakat skandálók között, nem állnak ki velük szópárbajra. Mert nincs miről hosszasan, érdemben beszélgetni. A skandálók harsány vezényszavai elnyomják az értelmes beszéd hangjait. Lenyomnak mindenkit erőből. 

Bizonytalan volt és gyenge. Hektikusak voltak a napjai. Hol erőltetve haladt a teendőivel, hol csüggedve pörgette a közösségi média idővonalát. Keresett, de nem is tudta volna jól meghatározni, hogy mit, túlzásba vitte az agymosást. A rengeteg információból nem maradt meg szinte semmi, ami segített volna lépni egyet előre ebből az ingoványból. Nem tudta kinek és hogy mondja el.

Nem mondhatta el senkinek, elmondta hát mindenkinek. Szabadon alkotó, gondolkodó létre vágyott, amelyben nem számít a pénz, mert van belőle elég. Sokszor az utolsó forintját is felhasználva igyekezett segítséget adni egy barátnak, ha csak jó szóval illethette is. 

Hatharminc a presszó. Ma nem futja kávéházi beszélgetésre. Pedig annak hangulata van és tanulsága is általában. Akkor menjünk a kertbe, az ma nem kerül semmibe.

Sztív