Hetvenhét

Lassan hetvenhét. De fáradhatatlanul tolja a szerszámokat a talicskán a zsiliphez. Rakja a homokzsákot, válogatja a zsilipdeszkákat, elmagyarázza mit, hogyan, miért. 

Fagyos a reggel, szürke, hószálingózós. Most van víz, bőven van víz, meg kell fogni. A műtárgyak már nem fiatalok, de szilkáran ellenállnak, akár csak Sztív öreg barátja. Eddig az átlagosnál lényegesen több az égi áldás. De hogy egész évben így lesz-e, ki mondja meg biztosra? Ki kell hát egyensúlyozni, mennyit fognak meg. Egy-két helyen kell egy kis változtatás, egy kis támogatás, gyors javítás. Honokzsákkal megoldható. Föld van, zsák van, szerszám van. Egyikük nemsokára hetvenhét, másikuk negyven. Száztizenhét. Ebből legalább hetvenhét év tapasztalat, húsz-húsz év bohó ifjúság. Mindketten mérnökök, több egyéb képzettség birtokában, de nem szégyellik megfogni a nyeles szerszámokat és dolgozni velük. 

Mára épp ketten maradtak. Egyetértésben, jó tempóban dolgoznak. Mielőtt kifáradnának, cserélnek vagy pihenőt tartanak. A nap szürke csendjét a vízcsobogás töri meg a zsilipek mellett. Kellemes a fülnek, a léleknek, az élet hangja. Három eltervezett feladat volt mára. Kettő sikerült úgy négy órányi intenzív munkával. Aztán a hószálingózás kezdett erősödni, a csípős hideg széllel együtt. Akkor itt most hagyjuk abba. Kezet ráztak, megtették, amit lehetett. 

Szombat reggel. Egy kis hó megint esett. Hideg napnak ígérkezik. Szív azért készül, ki akar menni. Legalább szemlélődni, a vadak nyomát meglesni. Merre járnak főképp, mennyien lehetnek. Egy-egy pár őz jár a szőlőben, ősszel ideje korán isszák a bort. 

Rárkhalászni nehéz, mondta Forrest. Gazdálkodni nem kevésbé, de azért nem lehetetlen. Csak elsőre tűnik annak. Ez nem tőzsde meg nem sportfogadás, hogy azonnal van nyereség vagy veszteség. Itt az idő lassabban jár. Nem is olyan egyszerű, ilyen lassú tempóban megsaccolni, mit hoz az év. Az úgy szépen kialakul. Türelem kell hozzá, óriási türelem, az azonnalisághoz szokott embertől. 

Türelemmel dolgozni, lenni, létezni nagy ajándék. Azt a rohanást, amit a világ diktál, lelassítani magadban, állati nagy feladat. Huss, eltelt negyven. Azt mondják, az idő a múlásával egyre gyorsul. Őszintén remélem, hogy nem. Őszintén remélem, hogy lassan és tartalmasan telik majd a következő negyven. Közbe-közbe majd megírom milyen. 

Bárhol is tartotok, ne rohanjatok előre. Szélesen éljetek, ne csak hosszan! 

Sztív