Időutazás

Az időutazás. Az egyik nagy kérdése a fizikusoknak, hogy létezik-e? A válasz egyértelműen igen. A lélek képes rá, mert a lélek számára nem képeznek akadályt sem az idő sem a tér korlátai. A nehézség abban rejlik, hogy hogyan engeded a lelked hosszabb-rövidebb időre szabadon, hogy kedve szerint utazzon egyet. 

A kulcs a tudatnál van, amely nyitja azt az ajtót, amely mögé a lélek be van zárva. Vannak, akik képesek szinte bármikor megszerezni ezt a kulcsot, ajtót tudnak nyitni a lelküknek és az képes szabadon közlekedni, függetlenül a téridőtől, függetlenül a testtől, amibe éppen be van zárva.

A tudatot be lehet csapni. Akár annak érdekében, hogy megszerezd a kulcsot, akár bármilyen más okkal és céllal. A legfőbb cél manapság talán a folytonos becsapás, félrevezetés, de ettől most tekintsünk el. A lelket nem lehet becsapni. Minthogy nincs akadály számára a téridőben sem, nem tudod félrevezetni szavakkal vagy bármilyen más módon. Azért nem, mert a lélek csak az igazságot ismeri, mert egy és azonos a mindenséggel.

A képen egy város szívét látod. Ma ott jártam. Vannak helyek, ahová a lelked kötődik. Időnként érdemes felkeresni ezeket a helyeket. Ha szerencsés vagy, minden nap járhatsz-kelhetsz ezeken a helyeken. Ezek a helyek azért fontosak a jelenlegi fizika valójukban, mert valahogy segítenek megszerezni azt a kulcsot. Csak ülsz a tavaszi madárcsicsergésben és elbambul a tudatod, bizony. És a lelked nem habozik megszerezni a kulcsot. Kinyitja az ajtót és jön-megy. Mikor visszatér, a kulcsot visszateszi a helyére és sem a tested, sem a tudatod, észre sem veszi, hogy a lelked nem volt a helyén. Ha észre is venné, nem tudná megmondani egyik sem, meddig nem volt a helyén, hiszen ahogy mondtam, a léleknek nem akadály sem a tér sem az idő. Amíg utazott, az a tudat számára lehet csupán egy szempillantás, de közben lehet, hogy eltelt pár perc, egy óra, ki tudja. 

Valahogy így van, nem? A lélek szabad. Csak fenntart magának egy helyet itt a földi létben a testben, amiben éppen van. Ahhoz úgy ragaszkodni szokott, amíg az a test él és működik, aztán van, hogy költöznie kell. 

Nagy a baj a világgal, mert túl sokat foglalkozik az egyszerű és gyorsan múlandó dolgokkal. A testekkel és a tudattal, bizony, és keveset a lélekkel. 

Fontos, hogy törődj a lélekkel, aki benned lakik. Néha add át neki a kulcsot, hadd menjen. Ne aggódj, nem megy messzire, nem lesz távol soká és különben is, hogyan tudnád ellenőrizni vagy számonkérni, merre járt és meddig? Vagy az is lehet, hogy egyszerre képes lenni ott benned és valahol máshol is éppen. Hogy hogyan kapod meg az információt arról, mit tapasztalt máskor, máshol, a testedtől távol, az megint egy érdekes kérdés. Megérzés, sugallat... Azokban jön az üzenet, azt hiszem.

Ez így most jónak tűnik. Bánjatok jól a lélekkel, aki bennetek lakik!

Sztív