A vas és a környezettudatosság

Ökológiai lábnyom és hasonló, a bundájából kifordított igazság.  

Ezt a gépet 1997-ben gyártották. Valakinek. A családom tulajdonába 2003-ban került. Kétliteres benzinmotorral szerelt, ami nyolc liter 95-ös benzint fogyaszt 100km-en. 10kg tömeg jut egy lóerőre. A tapasztalatom alapján ez az, ami minimálisan szükséges a kényelmes közlekedéshez. Ez alatt, ahogy Pista mondja csak közlekedőedények vannak. Én kávédarálónak hívom az 1.0 városi, takarékosnak mondott, EcoBoost és társai fantázianévvel ellátott eszközöket.

Ezzel a vassal apám 90.000km-t ment, én meg már 110.000-et. Megbízható, kényelmes. Benzint és olajat kell bele tölteni megfelelő időközönként. A kopó alkatrészeket cserélni. Nagyon lassan kopik el benne bármi is. Úgy is mondhatnám tartós, a világból kimegy, de vissza is hoz.

Mi ebben a környezettudatos? Azzal, hogy messze a tervezett élettartamán túl használok egy gépet, talán mégis jó példával járok el. Azzal vagyok takarékos a világnak, a következő generációnak, hogy ez által nem pazarlom az erőforrásokat, hiszen nem vásárlok másikat. Az újhoz szükséges anyagokat nem kell kibányászni, legyártani és így tovább. Azt, hogy tőlem pont nehezen élne meg bármelyik autógyártó? Azt sajnos figyelmen kívül kell hagynom. 

Ja, megeszik nyolc litert százon. Kipufog nem tudom mennyi széndioxidot az euro nem tudom hányas motorjával. Kit érdekel? Ültetek annyi fát, ami elnyeli. Valaki írja meg hány százalékban újrahasznosítható. Azt is, hogy az új tisztán elektromos csodák mit tudnak ezen a téren. Addig én használom tovább ezt.