Ki korán kel

Ezen a csütörtök délutánon ismét hosszabbra nyúlt a heti meeting a gyárban. Jól sikerült összeállítani a riportot, jól is fogadta a menedzser, Sztív meg volt elégedve. Rákérdezett később a főmérnökre, mi a véleménye? Lényegében neki is tetszett az összefoglaló, de látszott rajta, hogy megvan a fejében, min lehetne még változtatni, hogy igazán kicsiszolt, igazán minőségi, igazán mérnöki munkának nézzen ki. El is tervezték, hogy másnap reggel közösen még egy mérnök kollégát bevonva folytatják a munkát és úgy készül majd el a végső jelentés. Sztív tudta, hogy még nem tökéletes a munkája, de nem aggódott. Érezte, hogy napról napra fejlődik, mindig egy lépcsőfokkal feljebb lép tudásban, hozzáállásban, önállóságban és remélte, hogy a kollégák is így látják. A találkozó után még egy gyors gépbeállításra is szükség volt, amiről aztán sietve távozott, mert időpontra ment.

Időpontra érkezett kicsi késéssel masszázsra. Sztív úgy érezte, időnként ezt igazán megengedheti magának és túl azon, hogy a hátát ilyenkor jól kiropogtatták, még kellemes társaságban is volt. Szeretett Szilvivel beszélgetni közben. Meghallgatták egymást, melyikükkel mi történt épp aznap vagy az elmúlt alkalom óta. Szó szót követett most is, mikor a napi ritmusról tett említést Sztív, azt mondta: ma is hajnali kettő óta ébren van. Öt órát aludt. Jól érezte magát így. Szilvi azért behatóbban érdeklődött, a szavai éppúgy mélyebbre hatottak, mint a kezecskéi az izmok között. Sztív itt még nem a pontos választ adta a kérdésre, miért is nem alszik vissza, ha ilyen korán ébred.

Hónapok óta így élt. De mindent megoldott és mindent elért amit akart, pár hónap leforgása alatt. A frissítő masszázs után hazatért, társalgott az édesapjával vacsora közben, aztán hamar aludni tért. Ismért korán ébredt, de azért a fél egy tényleg túl korainak érződött. Fordult egyet, hamar visszaaludt és fél háromig aludt még. Megnézte a telefonján kinek írt utoljára és mikor, ebből ki tudta számolni mennyit aludt mára. Hat és fél órát. Öt felett minden óra ajándék. Egyik mérnök kolléga mesélte a munkahelyen, mert ott is téma volt az alvás, hogy ő még azt is megérzi, ha nem tudja megaludni a maga legalább hat és fél óráját. Sztív csak mosolygott és annyit mondott, még fiatal vagy, fejlődő szervezet. A felépítő folyamatok energiaigényesek, ezért több pihenésre van szükség. 

Ezen a reggelen feltette magának a kérdést ismét. Miért nem alszol Sztív? Röviden? Mert aludtam eleget. Miért nem alszok vissza? Mert általában kipihenten ébredek. Mert úgy érzem, nem véletlenül ébredek fel. Mert úgy érzem, dolgom van. Nem kényszerít senki és semmi. Elképzelem, eltervezem, megvalósítom és elégedetten szemlélem az eredményt. Igen, az utóbbi időben többször vagyok elégedett, mint néhány évvel ezelőtt. Lehet, hogy akkor is lett volna rá okom, hogy az legyek, de mégsem jött az érzés. Talán nem is foglalkoztam az eredmények értékelésével. Pedig igazán fontos. Kedves öreg barátom szavai jutnak eszembe: a feladat megértése, tervkészítés, végrehajtás, ellenőrzés. Talán feladatom van. Minden nap. Valamivel, valakikkel. Remélem, hogy jól értem, jól érzem, jól csinálom. Amikor visszagondolok, mostanában, "az ellenőrzés során" jónak látszik, amit és ahogy tettem. Néha keresek külső visszajelzéseket is, azok általában összecsengenek a belsővel. Olyankor úgy érzem, minden rendben, jó úton járok.

Korán reggel minden más. Ha csillagos az ég, csodaszép. Ha az ég fekete, fényes csillagokkal lyuggatott szövetét felhőpaplan rejti és a tájat megüli az őszi köd, varázslatos a csend. Van, ahol úgy tűnik, ilyenkor is egy Nap ragyog. Pezseg, átalakul, szürkéből bizony aranyba vált az idei szürkebarát. 

Ezért is érdemes korán kelni. Ahogy a mondás tartja, ki korán kel, aranyat lel. Lám...!