Kóstolni, kóstolni, kóstolni

Az életben mindenből kóstolni, minden kortyát hosszan élvezni

Ismét egy kisebb kirándulás vette kezdetét péntek reggel. Sztív beült az öreg Fordba és elindult az egyetemre gyakorlati órára. Hűvös, felhős, ködös reggel volt, közelgett a csapadék délnyugat felől, pont mint két hete. Sztív akkor is fejfájással küzdött, most enyhébb volt. Este részben már előkészült az indulásra, tankolni már nem kellett megállni, csak a fájdalomcsillapító, jó kávéért, kétszer. 

Igazából az előző nap kötötte le gondolatban a kissé monoton, szürke, esős úton. Csütörtökön besétált a gimnáziumba, ahol a középiskolai éveit töltötte és felkereste a magyartanárát. Nagy meglepetést okozott, mert jónéhány éve nem találkoztak. Még néhány tanár kolléga is kezet adott, mire a kopott lépcsőkön felért a magyar szertárhoz. A tablók a helyükön, minden a helyén. Édesapja tablóját is megtalálta, azt egy picit odébb tették a második emeleten, de megvolt.

Zsuzsika semmit sem változott huszonegy év alatt. Ugyanazzal a lendülettel igyekezett a diákjaihoz órát tartani, mint anno, mikor még Sztívet tanította szépirodalomra és helyesírásra, a világ legszebb nyelvének szép művelésére. Egy irodalom óra következett egy kis csapat diáklánnyal, akik ezt a tárgyat a kötelező óraszámon felül választották az órarendjükbe azért, hogy komolyabban foglalkozzanak számos hazai és külhoni költő- és író nagyság életművével. Sendhal és Gustave Flaubert egy-egy művéről esett szó, előbbit a tanárnő ismertette, utóbbit az egyik diáklány prezentálta. Sztív az ifjú hölgyek beleegyezésével helyet foglalhatott egy ablak melletti padban és onnan figyelte az előadókat. Az előtte lévő padban kitépett füzetlapokat talált, amiket fel tudott használni jegyzetkészítéshez. Nem volt haszontalan a jelenléte, mert a mennyezetre szerelt vetítőhöz nem volt meg a távirányító, így Sztívnek fel kellett lépnie egy padra és bekapcsolnia azt. 

Orsolyának hívták a hölgyet, aki Flaubert Bovaryné című művének elemzését dolgozta fel, szépen szerkesztett és animált prezentációval a közönség elé tárta. A váltás a bemutató diái között olyan hatással történt, mint mikor a színházban elhúzzák a függönyt, igazán találó, a hallgatóság tetszését azonnal elnyerte. Bovaryné története a 19. századból mosolyt csalt Sztív arcára, mert sok-sok karaktert és élethelyzetet felismert benne a saját életéből. Mit tesz a tapasztalat? Mennyire más fiatalon olvasni ezekről az emberi viszonyokról, jó vagy rossz házasságról, szerelmekről, szerelmi viszonyokról, házasságtörésről és mennyire más megélni hasonlókat. Hogy felkészítik-e ezek a művek az emberpalántákat az ilyen helyzetekre? Őszintén nem tudom. Valahol mélyen biztosan bennünk marad a jó erkölcsök jó példája és az intés, hogy felismerjük ha mi magunk el-el tévednénk néha vagy észre vegyük a folyton szédelgőket. Igen, egy jó tanár egy jól működő oktatási rendszerben, akár a szépirodalmon keresztül, finomítja az ifjúság erkölcsi iránytűjét is. Borzasztóan fontos lenne, hogy ehhez olyan körülmények társuljanak, amelyekben nem kérdés, hogy a tanterem fűtött, a tanár megbecsült és jól megfizetett, nyugodt életet él, mert biztonságban van. Anyagi és emberi megbecsültsége biztonságát az állam, az adófizetők, az állampolgárok, a polgárok garantálják, mert mindannyian tudják, ők életminőségünk letéteményesei, jövőnk zálogai, kiművelt emberfőink legfőbb pallérozói.

Tanulni, tanulni, tanulni. Hányszor hallottuk, igaz? Az mégis csak jobban hangzik, hogy kóstolni, kóstolni, kóstolni? Szentpéteri Attila a Szentpéteri család borásza, aki ötvennyolc évesen úgy áll előtted, mint egy tölgyfa, ami az életnek már majd' minden viharát átvészelte, de olyan fiatalos lendülettel beszél, mintha csak harminc lenne, ő említette ezen az esős napon, egy tanárától hallotta: kóstolni, kóstolni, kóstolni. És mennyi bölcsesség hangzott még el csupán két óra leforgása alatt? Az összes.

Egy gyöngyöző Tramini, egy friss Irsai, egy Néró rozé, egy ugyanezen fajta sillerje és vörösbora után pedig ez a szép nevű borász azt mondta: gondolkodj a jón.

Az ilyen beszélgetések, tanácsok, bölcsességek olyan kincsek, amiket érdemes gyűjtögetni az életben. Minél több embert ismersz meg, remélhetőleg annál több kincsre teszel szert. Kóstolsz az élet számos területén sok mindenből, remélhetőleg sok jóból és ha szerencsés vagy, bármikor visszakóstolhatod a legjobb tételeket, legyen az jó bor, jó társaság, tudás, bölcsesség, szép nő...

A borház lenyűgözően elegáns volt belülről is. A bejárattal szemben a huszonkét borvidék nevének táblája állt, melyen elsőként szerepelt a Kunsági. Hogy milyen okból került az első helyre, csupán a tulajdonos elhivatottsága révén vagy más meggondolásból, ez nem derült ki, de helyet látva és a tételeket végig kóstolva egy felől biztos volt Sztív, a Kunsági borvidék nem érdemtelenül szerepel első helyen a felsorolásban. 

Minden, ami elhangzott jó volt. Egy-egy újabb összetevő, amely egyre komplexebb zamattá állt össze Sztív fejében, amiből az kezdett kibontakozni, hogyan cselekedjen a saját dolgában, a saját, lassan szárnyait bontogató kicsi borászatában. 

Gondolkodj a jón és tedd a jót!

Kóstolj, kóstolj, kóstolj a jóból! 

Sztív