Légy szabad!

Talán három-négy éves voltam. Az udvari tornácon, ahová az égig érő körtefa árnyéka vetült, öreg fa létra vezetett a padlásra. Felmásztam néhány fokot. Annyit bizonyosan, hogy felnőtt ember nem ért már el, hogy leszedjen. Anyám megérezte a csendet, amit egy Anya szokott, ha "rosszat csinál" a gyerek és kijött a házból. Leparancsolt a létráról. Gondolom egyéb következmények is voltak, mert nem hallottam, hogy később is felmásztam volna. Most már csak mosolygok és elképzelem, mit tennék, ha én vettem volna észre a fiamat ebben a helyzetben. Azt hiszem, apaként próbáltam volna úgy közelíteni, hogy ne ijesszem meg. Mondjuk, köszöntem volna és megkérdeztem volna, hová mész? Nem félsz? Megdicsértem volna, hogy eddig eljutott egyedül. Miközben mögé álltam volna, hogy innentől nagyobb biztonságban legyen, megkérdeztem volna, akarsz-e tovább menni? Ha a válaszok megerősítők, akkor mentünk volna a padlásra együtt. Miért ne? Fedezzük fel együtt! Magam sem tudom, mi van odafent! Máig harcoló alakulatok a II. világháborúból, Salamon király kincse, ki tudja azt régi falusi háznál? Talán ez volt a legelső alkalom, hogy korlátoztak, visszahúztak. Csak mesélik, így történt. Én meg csak mosolygom, rendben van. Nem lett baj. Miért lett volna? A gyermek felfedez, a gyermek szabad.

Csak elrontjuk. Elgáncsoljuk, megtörjük, visszahúzzuk, megalázzuk. Nézz körül! Nem rólad beszélek! Figyelj rá, elmeséli. Ki mikor mit tett vele az óvodában, az iskolában, a munkahelyen, a magánéletben. Egyrészt egész életünkben cipelhetjük ezeknek a helyzeteknek a béklyóit. Másrészt minduntalan erőt adhatnak, hogy lerázzuk magunkról egyszer és mindenkorra mindet. Ezek az átélt helyzetek emlékeztethetnek minket arra, hogy mi meggondolhatjuk, mit teszünk, mit mondunk, hogyan neveljük őket, hogyan segítjük egy közösség fejlődését és így tovább.

Nem félek a magasságtól, ma sem. Nem ért olyan megrázkódtatás akkor ott a létrán, ami ezt okozta volna. De a bátorságom valószínűleg csorbult. Persze, tegyünk különbséget bátorság és vakmerőség között. Hát, azt hiszem, nem ejtőernyőznék például. Úgy értem, gépből nem ugranék ki szívesen ernyővel a hátamon. Mert mi van, ha nem nyílik ki? Kicsi az esélye, de ott van. Ezt a rizikót most nem vállalnám be. De vannak más kockázatok, amik nap, mint nap szembe jönnek és gondolkodás nélkül vállalom, ahogy te is. Talán csak azt akarom mondani, hogy úgy nevelj, hogy a bátorság ne szenvedjen csorbát.

Negyven lettem és most ízlelgetem a szabadság ízét. Ezt értsd gondolati szabadságként. Alkotói szabadságként. Bármiként. Most remélem, hogy még legalább olyan hosszú az út előttem, mint mögöttem, most látom, hogy mennyivel szélesebb és simább az út előttem, mint mögöttem. Ha teheted, ne várj eddig! Ha ezt megérzed bármikor az életedben, koncentrálj, ragadd meg, vessed bele magad és ébredj minden reggel ezzel az érzéssel! Szerintem semmi sem vethet vissza, ha ezt egyszer megtapasztalod. Amikor már nem köt semmiféle rablánc a múltból, mert már mind elszakítottad, az fantasztikus! Igen tudom, pszichológiailag lehet még ezen rugózni, hogy akkor mersz-e igazán szabad lenni, ha a lánc már nincs rajtad, ha már a nyoma sincs rajtad, de néha mégis érzed. Én csak azt kívánom, hogy ez a része simán menjen! Ha szükséged van rá, találj hozzá segítséget, hogy feldolgozd az érzést.

Egyedül vagy? Nem annyira. Egy-két ilyen "bolond" szédeleg még körülötted, könnyen megtalálod ki az, hidd el! 

Krisztián? Szerepelni akartál. Tessék Barátom! Nincs tévém. Nem nézem a zertéelklubot este kilenckor. Nem tudtam, hogy mit hirdet a szentkirályis Levente. Igen a Balogh Levente, az egyik "cápa". Hogy mondjuk keresi a helyettesét / utódját, havi hárommilláért. De hiszen te mondtad Krisztián: pénzzel nem lehet motiválni. Engem sem. Levente helyett / neki dolgozni kihívás lenne. Ehhez néhány dologra van szükség. Például szükséges a kölcsönös szimpátia és a tisztelet. Fogadnék, hogy nincs a szótárában az alázat szó. Fogadnék, hogy könnyű szívvel jár-kel a világban és az emberi kapcsolatai is könnyedek. Erről az emberről számomra a könnyedség a nyugalom sugárzik akkor is, ha saját maga nehézségek árán lett az az ember, aki. Én még csak most ízlelgetem ezt az érzést, tudod? Részben neked is köszönhetem, hálás vagyok érte. Segítettél, kiemeltél. Dédapám azt mondaná, faszagyerek vagy! Bár ez kevesebbet számít Krisztián, én is azt mondom.

Csabi, hogy neked is mosolyt csaljak az arcodra. Igen, előbb a munka, aztán meg közben "csajozok is". Nem minden köszönés / szimpátia csajozás ám, te is tudod. Talán csak úgy tűnik a külső szemlélő számára. Nem is tartok célra minden esetben és vaktában sem lövöldözök. Neked most nem tudok tippeket adni, mert olyan helyzetben vagy az életedben, ami egy szép kiteljesedést hozhat fiatalon. Őszintén kívánom, hogy sikerüljön! Legyél apa, aki bátornak és szabadnak neveli a fiait, lányait. De figyelj kicsit, mondom tovább...

Szőke kékszemű. Oviban szerettem bele. Még népmesét sem hallottam előtte soha. Nem volt senki és semmi talán, ami hatott volna rám abban, hogy ki a zsánerem. Persze így visszagondolva nem csak szőke kékszemű volt a kedvesem, a társam. De ő a legveszélyesebb. Szemébe nézel és az univerzum legmélyére látsz. Tudod, hogy egykor egyek voltatok és egy szupernóva felrobbanásával ezerfelé és nagyon-nagyon messzire szakadtatok egymástól. És most itt álltok egymással szemben és azt kérdezed magadtól: most álmodom?

Ha szabad vagy, nincs akadály, amit le ne tudnál győzni. Ha szabad vagy, látszik rajtad. Ha szabad vagy, szabad a véleményed, szabadok a gondolataid. Ha szabad vagy, nem érdekel mi van a tévében. Ha szabad vagy, alkotsz, teremtesz, minden nap. Ha szabad vagy, a magad valóságát éled meg minden nap, a körülötted nyüzsgő hírektől függetlenül. Gyűjtsd magad köré bátran a szabad embereket! Az ilyen közösségek képesek megváltoztatni a világot!

Nézz a szemembe! Légy szabad!

Sztív