Lila akác

Szépen virágzott a lila akác. Az utak mentén, amerre csak járt, a fehér is bőven virágban volt még és a földeken a kikalászolt árpa lágyan hullámzott a tavaszi szélben. Elvonult egy-egy hidegfront komolyabb csapadék nélkül, aztán szélcsendes, napsütéses napok követték egymást sorra.  A front maradék felhőzete és távolban a felszálló párából lett kumuluszok díszítették a kék eget. Ahogy lassan vonultak a puha vattapamacsok az égen, hol kitakarták a napot, hol hagyták erősebben sütni. 

Ez volt a kedvenc ideje Sztívnek. Ez a változóan felhős 20-25 Celsius fokos tavaszi meleg, nappal rövidnadrág, póló, séta. Bárhová, ki a természetbe. De most a ház körüli teendők is lefoglalták. Kerékcsere az autón és a permetezőgép összeszerelése. 

Vállalt egy segítséget is, ami adatfeltöltést jelentett egy hatósági rendszerbe. Elképesztően rosszul tagolt, az egyszerű felhasználónak nehezen kezelhető felülettel rendelkező rendszer. A szokásos. Állami. Egyre jobban igyekezett távol maradni az ilyen ügyektől. Minden nehézkessé és bonyolulttá vált a hatóságokkal. Mindegyiknek szüksége van mindenféle adatra, aminek a jó részével egyébként rendelkeznek. De az ügyfélre nyomják, hogy töltse fel még az adatokat ide-oda, töltse vele a drága idejét. Nem ez az egyetlen rosszul működő terület kis hazánkban.

Ismét esteledik. A Hold vékony sarlója mutatkozik az égen, lassacskán hízik majd az éle. Menni kell éjszakára. A rigófütty egész nap kitart, a szomszéd tanár úr kertjét nem csak a botanikusok irigylenék meg, az ornitológusok is. 

Milyen jó, hogy a természet törvényein a mai tudásunkkal nemigen tudunk változtatni! Bár van, amin jó lenne! Például az időn, ami folyton előre halad. Néha jó lenne tudni legalább lelassítani, miközben mi magunk nem lassulunk le. Egyébként van, hogy az ember belefeledkezve végez egy-egy tevékenységet, olyankor nagyon hosszúnak tud tűnni egy órányi idő is. 

Jó lenne azzal tölteni az időt, ami érdekli az embert és kész. Nem eladni az időnket másoknak pénzért. 

Mi lesz, ha kitaláljuk azokat a mesterséges intelligencia alapú dolgokat, amik majd pénzt termelnek azoknak, akiknek pénzre van szüksége. Végülis bárkinek termelhetnének. Kinek többet, kinek kevesebbet, az igényeinek megfelelően. Akkor abban kellene kontroll, hogy az így megtermelt pénzt mire lehet költeni? 

Sztív nem volt egy pénzmágnes. Ezzel valahogy hadilábon állt. Bármennyit el tudott volna költeni jó dolgokra, de keresni sosem tudott annyit, mint amennyit szívesen el is költött volna. Mostanában újabb és újabb ismeretek megszerzésére törekedett, hátha azzal sikerül valami olyasmi tevékenységre váltani, amiből már kényelmesen élhet, amire azt merné mondani, ezzel már merne családot alapítani. Szüntelenül keresgélt és gondolkodott ezen, képezte magát és biztos volt benne, hogy ezzel a hozzáállással sikerülhet áttörést elérnie. Egyetlen kérdés maradt csupán: mikor?

Most jobb lenne a tóparton, a verandán, barátok közt, borozni, beszélgetni, tervezni, tücsökszóra révedni, a csillagos égre nézni... de menni kell... 

Jövök hamar

Sztív