Második nap

Visszatarthatatlanul elindult a 2023-as járat. Túl vagyunk a második napon, az első hétfőn, megpihenve vagy megfáradva újra kezdted a mókuskerékben vagy sem. Sztívnek egyelőre nem volt mókuskereke. Kiszállt belőle a huszonkettes év végén. Amerre járt, akivel csak beszélt, mindig az mondta, jó év volt. Neki személy szerint az volt. Úgy tűnt azért, a közelében lévőknek sem volt olyan rossz. Muszáj volt kiszállnia. Sok volt. Huszonkettő sok volt, különösen a vége felé. Akkor is ha élete addigi legjobb, legjobban fizető állásában dolgozott. Hogy lehet azt feladni? Könnyen. 

Mert könnyű annak, aki csak saját magát tartja el. Hát, ez sem igaz teljesen, hiába nincs társ, feleség, gyermek bárki. Család attól még van. Lassacskán öregbedő szülők, akik bár talán lassan meglennének a kis nyugdíjból maguk is, de nem kell, hogy egyedül legyenek a világban. Felelősség van. Egymásért. Nem csak anyagi értelemben. 

Szabadság. Sokféleképpen definiálgatják, kering is bőven idézet a közösségi médiában róla. Például: szabadság az, amikor nem teszed meg, amit nem akarsz megtenni. Vagy: szabadság az, ha megválaszthatom, kitől és mitől függjek. Sztív úgy gondolta: szabadság az, amikor 100%-ban azt tehet, amit meg akar tenni, amit jónak tart. Azon az úton jár, amiről úgy látja jó irányba viszi az életét. 

Nem ilyen egyszerű ám! Az első lépések párhuzamosak a régi úttal. Az első lépések úgy tűnhetnek, nem vezetnek sehová. Mintha el sem indultál volna, vagy talán valóban el sem indultál. Az év második napján Sztív lényegében el sem indult. Leült poharazni a legjobb barátjával. Épp megtehették, mert a munkát, amit elterveztek, volt idejük elvégezni később is. Így végül is egy igazán jó baráti beszélgetés kerekedett az év második napján. Beszélgetésből többre, italozásból kevesebbre lenne szükség 2023-ban. Ez a helyes út. De hát az első lépések, ahogy az imént olvashattad... 

A nap második felére kezdett tisztulni a feje. Egy hölgy baráthoz vezetett az útja. Persze nem sikerült a délelőtt nyomait maradék nélkül eltüntetni egy zuhanyzással meg egy fogmosással, de azért törekedett rá és a kedves hölgy a szándékot is értékelte, a cefrés aurán pedig jót kacagtak. 

Harmadik nap reggel. Tervezgetés, az előző sorok leütése, tervezgetés. Van dolog mára is. Minden napra van. A legjobb, hogy senki nem szól bele, hogyan kezdj neki, mennyit haladj az adott napon. Ez a szabadság. Azt hiszem ez egyébként gyakori hibája sok cégnek, sok vezetőnek. A bizalom hiánya vagy mi okozhatja? Mert úgy tűnik nem halad az ember. Hát miért nem halad, mit csinál, mit lődörög? Valószínűleg erre külön tréningek léteznek, hogy mit kérdezz, mit mondj olyankor a beosztottadnak, ha azt szeretnéd, hogy jobban segítse a te célodnak vagy a cég céljának az elérését.

Sztív nem foglalkozott ezzel. Jellemzően szorgalmasan dolgozott bárkiért, bármiért. Érdekes, hogy ennek ellenére többször érzett pressziót magán a tempóját illetően. Hát, a dolgoknak összehasonlításban van értelme, mint mondani szokták. Nézd meg, hogy más hogy látja el az adott feladatot. Ha ahhoz képest valaki jobb vagy rosszabb, annak megfelelően értékeld és beszélgess vele.

Tök egyszerű. A képességeinek megfelelő munkát adj az embernek. A képességek felmérése nem könnyű feladat. Ha nem jól méred fel munkavállalód képességeit, elbuksz. Elbuktathatod őt is, de te magad buksz el. Lesz másik helyette. Lesz persze. Majd. Az a munka addig sem, vagy addig sem úgy halad, ahogy haladhatna. Ehhez már bölcsesség is kellene, hogy a következményeket előre lásd. Azt hiszem, sok fiatal személyzetisből és sok fiatal vezetőből hiányzik a bölcsesség. Nem baj! Küzdjetek! A bölcsesség a küzdelmek és a felismerés révén gyarapszik. Egy: minek küzdök? Kettő: lehet hogy nem is küzdeni kell? Sztív mit gondolsz? Elmosolyodik. Az élet játszótér, nem csatatér. 

Sztív elkalandozott, nem ez volt a legfontosabb a második napban és a harmadik nap reggelén sem. Volt valami sokkal fontosabb. Az érzései, a megérzései, a kedves hölgy társaságában. Masszázsra érkezett és amíg az izmait megdolgozták, szárnyalt a képzelete. Amíg a szőnyeg kusza rojtjait látta maga előtt és néha a kedves hölgy kecses lábacskáit, mintha a szemei kikapcsoltak volna közben. Nyitott szemmel is egész mást látott maga előtt.