Miért írsz?

Miért írsz?

Tehetséget éreztem magamban hozzá, hogy az engem ért élményeket, hatásokat ilyen formában osszam meg a nagyvilággal. Gondolkodom, tehát írok. Remélem, hogy nem úgy gondolkodom, ahogy Géza bácsi mondta: nem vagy hülye, csak nincs szerencséd, amikor gondolkodsz.

Ki olvassa a történeteidet?

Nem tudom pontosan.

Hányan olvassák?

Egy-egy bejegyzésnek úgy 80-100 látogatója van, ha lehet hinni a weboldal üzemeltető statisztikájának.

Gondolod, hogy hasznos, amit csinálsz?

Igen, úgy gondolom igen. A pozitív élményeket mindig szívesen olvassák. A beépített algoritmusok is többször jelentetik meg (organikus megjelenésre gondolok).

A kevésbé pozitívokról mit gondolsz?

A kevésbé pozitívok vagy negatívak is szolgálhatnak tanulsággal. Például azzal, hogy hogyan ne kövessen el bizonyos hibákat az olvasó. Ez a könyvek / az írás / az olvasás lényege, nem? Hozzásegítenek minket olyan tapasztalatokhoz, amiket nem személyesen magunk élünk át, habár velünk is történhetnének, és az elolvasásukkal gyarapodnak ismereteink valami számunkra fontos dologról...

Kaptam időt arra, hogy meggyógyuljak. Arra, hogy tudjam, ki vagyok, és mennyi jelentősége van annak, hogy élek. Ezt adta a terápia és az elmúlt fél év. Mondjuk…

Miután beterelte a tyúkokat az ólba, szinte hang nélkül, sissegve, hessegve, összeszedte a tojást, behozta a házba, eltette a hűtőbe, egy falat házi kolbászt kanyarintott le a késsel, azután fél bögre tejet töltött a konyhában és visszavonult a szobájába. A lemenő nap fényét a diófák lombozata szűrte meg, az orchideák az ablakban szépen virágoztak, élvezték az utolsó sugarakat. Billentyűzetet ragadott, hogy mindezt megörökítse.

Úgy tűnik Sztív lassacskán visszatérhet a megszokott életviteléhez. 

Hamarosan kiderül.