Milyen évet írunk?

A városi strand nem volt zsúfoltnak mondható ezen a péntek délutánon, könnyű volt árnyékot találni, a megszokott helyre letáborozni. Sztív először az ifjúsághoz csatlakozott, segített felpumpálni a SUP-ot. A végén egyre nehezebb volt, ahogy Martin figyelmeztette. Az utolsó néhány ütemet, a befejezés örömét ráhagyta az ifjú legényre. Martin kishúga, Jasmine is velük volt, aki kifinomult úrhölgy gesztusai ellenére a munka hetven százalékát az elején már elvégezte.

Felkapták a deszkát és megtámadták a ezüstös, kékes-zöld vizet. Sztív meglepődött, ahogy leért a bejáró alsó lépcsőfokaihoz, hogy milyen mély a víz. Rájátszott persze, a fiatalok nevettek a műsoron. Vízre került az eszköz és az aprótalpúak felültek rá, Sztív a csónakmotor szerepét vállalta, tréfából berregett is hozzá kicsit. 

Ott van Leslie, szólt Martin és egy alak felé vették az irányt, aki nyakig volt a vízben pár méterre tőlük. Sztívvel üdvözölték egymást, a SUP-on a gyerkőcök tovább eveztek befelé. Sztív lehorgonyzott Leslie mellett és máris beszélgetésbe elegyedtek. Hamar konszenzusra jutottak, hogy gyakorlatilag működésképtelen az ország. Nem jön pénz és nem is fog, az embereknek úgyszólván elegük van. Bizonyára van egy népes tábor, aki így érez, hisz láthattuk a közelmúlt eseményeiből. De hogy ki ez szintén ifjú, tehetséges szónok, azzal kapcsolatban mindenki más találgatásba bocsátkozik és mindenkinek van legalább egy története róla, hogy mikor, milyen helyzetben mit tett. 

Kellemesen társalogtak a valóban hűsítő vízben és lassan a part felé evickéltek. Végül Leslie úgy döntött, most már kimegy száradni. Sztív is ment volna, hogy folytassák a jól induló beszélgetést, de egyrészt úgy érezte, még nem lubickolt eleget, másrészt látta a gyerekeket, hogy elég messze beeveztek és meg akart győződni róla, hogy biztonságban vannak, ezért annyit mondott, beúszik hozzájuk, amire Leslie helyeselt. 

Csalóka felmérni a távolságot a nagy vízfelületen, annak, aki nem szokott hozzá, Sztív is meglepődött, milyen lassan halad az épp csak hullámzó tavon. Időnként meggyőződött róla, tud-e pihenni úgy, hogy leteszi a lábát és bizony hamar elfogyott alóla az elérhető mélységben lévő meder. Oké, akkor tempózni kell szépen egyenletesen. Az első és egyetlen testrésze, ami elfáradt, a két tenyere volt, ahogy igyekezett összezárva tartani az ujjait, hogy hatékonyan evezzen mellúszásban. Martin úgy a táv kétharmadánál már látta, hogy közelít és integetett, Sztív visszaintegetett és függőlegesen tempózva szusszant egyet. Végül kiért a gyerekekhez és megkönnyebbülve kapaszkodott bele a deszka orrába. Jasmine pár perccel azelőtt ugrott egy szaltót és rövid merülés után már fent is volt a víz tetején. Sztív igencsak elcsodálkozott az ifjak vízi magabiztosságán és látva azt, meg is könnyebbült. Még beszélgettek kicsit, Sztív nézte mindkét part dombjait, majd úgy döntöttek, a közelebb lévőkhöz kieveznek. Sztív egy kézzel a SUP farán kapaszkodva, tempózva segítette a haladást a fent ülők evezése mellett.

A csapatmunkának köszönhetően egész hamar kiértek. Leslie az Agrárbárókat olvasta a parton, de letette a könyvet és csak pihent hason fekve. Menjünk, együnk palacsintát, szólt lelkesen Martin, Jasmin szeme felcsillant, Sztív pedig bemondta, mehetünk, én fizetek. 

Négy palacsintát még kihoztak a maradék tésztából a kis büfében, ami megbízhatóan üzemelt ki tudja hány évtizede ugyanazzal a személyzettel, Sztívnek már csak hot dog jutott, de az extra lett, pirított hagymával. Martin tudta, és elmesélte, hogy az üzemeltetők egy híres borvidék kis városából érkeznek ide minden nyáron. Odahaza konyhán dolgoznak és a nyári vakációban működtetik itt az üzletet. Igazán megbecsülésre méltó, elnézve, hogy hatvanas, lassan hetvenes nagymama korban lévő hölgyek sürögtek odabent. 

Épp csak lenyelték az utolsó falatokat, megérkezett két ifjú hölgy, akiket nagyon vártak. Rögtön élménybeszámolóba kezdtek és kifogyhatatlan energiával megindultak a vízbe ismét, egy négyes bandázásra. Sztív a napernyők árnyékában szívesen szemlélődött tovább, míg a hideg üdítőjét kortyolta és elgondolkodott. 

Milyen évet írunk? Tehetnénk fel a kérdést, ha egyik napról a másikra nem emlékeznénk a dátumra. 1895? A napernyőkön ez áll. 1984? A háború: béke. A szabadság: szolgaság. A tudatlanság: erő. Igen, Orwell. A definíciók helytállóak. 2054? Ha tényleg olyan meleg van, amilyet a hírekben mondanak. De árnyékban, vízparton, hideg üdítővel, a mai harminc fok körüli meleg is könnyen elviselhető volt. 

2024. Szerintem három év és a vasút leáll. Leslie szavai még mindig Sztív fülében csengtek. Ezt talán kissé mégis túl merészen pesszimista előrelátás, nem? És a reptér azért kellett, mert már csomagolnak. Van még mit kivinni és azt is biztosítani kell, hogy ők bármikor leléphessenek. Mert mi értelme a mentett vagyonnak, ha nem tudják majd élvezni? És aki utánuk következik? Ő is az ő emberük? A kiszálló lapjuk? Az egész előre ki van találva, meg van tervezve? Az is lehet. És majd amnesztia lesz vagy minek nevezzük? Elsétálnak az asztaltól és kész. Nem lesz számonkérés, nem lesz elszámol(tat)ás. Sosem volt. Csak megalkuvás. 

Csak megalkuvás. Évtizedeken, évszázadokon át. A szegény szegény, a gazdag gazdag maradt. Néha egy-egy forradalom, amit utóbb a történelemkönyvek esetleg úgy állíthatnak be, hogy azért volt, hogy a szegény, a szolga, ne legyen többé szegény, szolga. Talán úgy írják le, azért történt mert: az embereknek elegük lett. De hogy jött el az a pont, hogy akkor most megyünk és elfoglaljuk a Bastille-t? Hogyan lett a nagy vízen túli államokból egyszeriben Észak és Dél? 

Hagyták. Ahogy most is hagyják. Előre eltervezik, modellezik a lehetséges forgatókönyveket és kiszámolják az egésznek a kimenetelét, nem csak anyagi értelemben, de legfőképpen talán azért. Meg a hatalom, a status quo fenntartásáért. Mindenáron. Akkor is, amikor majd a nép már azt hiszi: megváltozott. Pedig igazából sosem változik. A szegény szegény marad, a gazdag gazdag. 

Milyen évet írunk? Mindegy. Nincs változás, csak látszat változás. A hegyek ott vannak szemben, a vitorlásokat lágyan ringatják a hullámok. 

Milyen évet írunk? Mindegy. 

Örülök a nyárnak!

Sztív