Spiriknek és kevésbé spiriknek

Te felébredtél már?

Olyan jó, hogy bárki bármikor tiltható vagy törölhető az életünkből, igaz? Nem azt adta, amire számítottunk, akkor meg minek? Minek maradjon akár az ismerősöm is? Ki a bánat akarja látni a viselt dolgait? Hogy kit lájkol, kinek mikor lesz az ismerőse és így tovább. Törlés / tiltás / irattár. Te Jó Isten?! (Szmájli).

Igen, ezen én csak mosolyogni tudok. Igen, képzeld el, létezik olyan, hogy nem haragszol, nem vagy irigy az exedre, nem vagy annyira csalódott, hogy ki akard radírozni az életedből. Örülsz a sikerének, ha jó irányba halad az élete utánad, néha érdeklődsz is róla vagy ő rólad. Tudod miért? Mert egész egyszerűen megbecsülöd őt, mint embert. Megismerted az értékét. Valamiért nem passzoltatok össze. Na és? Kiderült. Megkaptad az esélyt te is és megkapta ő is. Megkaptátok együtt. Így rendeltetett. Így hozta a véletlen. A jelentőségteljes véletlen. Az, hogy úgy érezted ez mégsem az, amit elsőre akartál, az sem véletlen, igen. Az a te szabad akaratod, igen. Ideális esetben megvan a kölcsönös tisztelet és az elfogadás erre a helyzetre is. Tudom, az is a te szabad akaratod, hogy akkor inkább ne is lássad, ne is tudjál róla. Hát egészségedre! (Szmájli). Én pont nem ilyen vagyok.

Tisztellek becsüllek így is. Érdekelsz, mint ember. Segítek a dolgodban, mint az embertársad és ha engeded, mint a barátod. Régi barátod. Csak úgy. Elvárások nélkül. Elfogadtam, amit akarsz. Elfogadom, hogy boldog, vagy boldogabb lehetsz nélkülem. Tudod milyen egyszerű és természetes ez számomra? Mint a lélegzet. 

A legtöbb dolgot könnyű szívvel teszem az életben, derűvel, mosollyal az arcomon. Hogy miért? Mert érzem, hogy egyek vagyunk. Akkor is, ha nem hangoztatom. És a legtávolabb áll tőlem, hogy felemlegessem bármikor is. Tudod, hogy miért? Mert az első pillantásodból tudom, hogy te is így érzel-e? (Szmájli).

Ennyire egyszerű.

Nekem itt repked a kacsafarkú szender.

Üdvözlettel: 

Sztív