Szabadság

A tóparti háznál levendula és rozmaring is nőtt a ház körül. Az erős északi szelet a távoli töltés fűzfái jócskán megfogták, így a félkör teraszon, a kényelmes fonott karosszékben, a tölgyfák és a szőlő lugas árnyékában ülve egyszerűen csak élvezte, hogy létezik.

Végre megpihent. Két hosszú napon volt túl, kevés alvással. Az éjszakai zivatarok hangja ébren tartotta és nappal nem volt idő bepótolni az alváshiányt. Töltődött. Csupán az ittléttel. Barátok közt volt, jó társaságban, magasan képzett, jó erkölcsű, jó szándékú emberekkel, akik felelősséget vállaltak egymásért és általában mindenkiért, akivel kapcsolatba kerültek. Sok-sok év nehéz és kitartó munkájával egyfajta szabadságot vívtak ki maguknak, szabadon élhettek és ezt a szabadságot Sztív is érezte és igényelte is. 

Itt gyakran három generáció ült egy asztalhoz és beszélgetett az élet dolgairól. Sztív a középmezőnybe tartozott és derűvel szemlélte a szakadékot az előtte járók és az utána következők világlátása között. Mindkét csapat életstratégiája helyesnek mondható, hatékonyan működő volt, de egyik sem tudta volna a másiké szerint élni az életét. 

Sok volt a változás. Sok és drasztikus. Gyorsan kellett alkalmazkodni, gyorsabban, mint eddig valaha a világtörténelemben. Ezt hozta az élet. Egy generáció a megérdemelt pihenés korába ért, de képtelen volt megpihenni. Igyekezett berendezkedni a pihenésre, de ahhoz egycsapásra fel kellett számolnia az addigi életvitele bizonyos elemeit. Ez a felszámolás nehéz volt. Nehéz, mert lehetetlen egyik napról a másikra elengedni negyven-ötven év munkáját. Még azt is nehéz kitalálni, mi maradjon és mi nem egy tervezőiroda irattárából. És kinek? Az utókornak? 

Óriási volt az ugrás ezalatt a negyven-ötven év alatt. Hisz kezdetben még rajzasztalon készültek a tervek. És most? Tanítanak egyáltalán műszaki rajzot papírra vetni? De bármilyen rajzoló program kezelését el lehet sajátítani hónapok alatt, személyes jelenlétet sem igénylő képzéssel. 

Rengeteg tudás és tapasztalat halmozódott fel ez idő alatt. A túléléshez, a fejlődéshez, a sikeres élethez. És a mai generációnak semmi szüksége nincs az Öregek tapasztalatából a túléléshez, a fejlődéshez, a sikeres élethez? Néha úgy tűnik. 

Tudom, azt a legnehezebb elfogadni, hogy úgy tűnik hasztalanok a szavak. Egy piros iksszel áthúz mindent azonnal az ifjúság. Papa, te sikeres voltál így, mi nem úgy csináljuk. Mert ha úgy csinálnánk, nem lennénk sikeresek. Nem lennénk életképesek azzal a "módszerrel", ahogy Te éltél. Köszönjük a tanácsot, köszönjük az intelmeket, nincs mit tenni, sajnos igazán keveset érzünk belőlük ma is használhatónak. 

Sztív mindkét generáció pártján állt és igyekzett megérteni mindkettőt. Bíztatni az Ifjakat és az Öregeket egyaránt, hogy jól van ez így. Valójában rengeteg minden kell az Öregek tapasztalatából a puszta túléléshez és ezeket a tapasztalatokat az iskola nemhogy átadni nem tudja, olybá tűnik, hírből sem ismeri. És nem ad az Ifjúságnak olyan új tudást, a jövő tudását, amivel majd kibontakoztathatják saját tehetségüket és azáltal szabad és független életet élhetnek.  

Sztív erre figyelmeztesd a fiatalokat. Maguknak kell megtalálni az irányt és minden készséget maguknak kell elsajátítani valahonnan, hogy sikeresen végig tudjanak menni az útjukon a kitalált irányban. Fontos az Öregek szava, de nem Szentírás. Fontos minden modern készség, de a szabad élethez nem elegendő. 

Hisz a rabjai vagyunk a modernségnek, a kütyüknek. Mi lenne, ha egyik napról a másikra nem lennének kütyük? Mikor nagypapa született, még nem volt villany a faluban... Telekommunikáció és Internet nélkül működött "a világ", és működött. Most meg lassan nem működik semmi nélküle. 

Gyertek üljünk ki a teraszra beszélgetni! Menjünk a városba fagyizni vagy menjünk együtt strandolni! Beszélgessünk arról, hogyan éltek előttünk, hogyan élünk mi, hogyan éljünk ahhoz, hogy legyen kinek mesélni, hogyan éltünk mi.

Ez a szabadság. Ezt mi mind megtehetjük. Itt. Most. Kézen fogva, békességben.

Sztív