Szélcsend

Szombat volt. Ennek a gyönyörű kis városnak a világon egyedülálló kis strandján, a Grófi-tó partján a Graz-Fonyód-Budapest tengely ifjúsága örömest vetette bele magát a kristálytiszta karszt forrásvízbe. Senkitől sem zavartatva ugráltak egymás után a stégről. Sztív csak úszott egy kört, aztán kiült száradni a móló szélére, ahol törött volt a deszka, nehogy oda tévedve valaki felsértse a lábát. 

Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy megszólítja valaki valahonnan jobbról a vízből. Szia, ne haragudj, ott van a napszemüvegem egy szandálban a túloldalt a korlátnál, piros kerettel, odaadnád, kérlek - szólt egy kedves női hang és képbe úszott a birtoklója egy feltűnően nagy úszógumin. Máris, mondta Sztív illedelmesen és átsétált a móló part felőli végébe. Csakugyan ott volt egy pár sportos-elegáns női lábbeli a pántjaiba akasztott sportos szempával. Kikeverte a pántok közül a szárait és odavitte a vízhez. Jaj, nagyon kedves vagy, köszönöm szépen, meghívlak egy sörre. Megegyeztünk, vágta rá Sztív, habár egyáltalán nem vágyott sörre. 

A kedves hölgy a marcipános fánkon kifutott a mólótól, vissza a vízre, mint egy légpárnás hajó, bár benne ült, lehetetlen helyzetben, mégis olyan hatékonyan evezett kézzel-lábbal, hogy figyelemre méltóan gyorsan haladt. A gyerkőcök fáradhatatlanul ugráltak, váltogatva a figurákat, volt fejes, bomba, próbálkozás szaltóra -  amolyan bukfenc lett belőle -, madárcsicsergős, kézzel madár szárnysuhogást imitáló és a közönségből harsány nevetést kiváltó, csoportos, függőleges tengely mentén forgós...

A móló deszkái jó egy méterrel magasabban voltak a vízfelülettől, az örökmozgók az arra merőleges kór létrán másztak ki minden egyes ugrás után. A fáradtság legkisebb jelét sem mutatták a százhuszonötödik ugrás után sem, Sztív meg örült, ha ott sétálhatott be a tóba, ahol szép lassan mélyült és a stég melletti lépcsőn jöhetett ki, ami könnyen léphető meredekséggel volt kialakítva. 

Az ezerkétszáznegyvenhetedik ugrás után, Sztív bedobta, hogy van ám itt még látnivaló, menjünk sétálva száradni! A legcsekélyebb ellenállásba sem ütközött a javaslat. Talán mégis képesek fáradni, vagy legalábbis az ugrálást, ha nem is megunni, de szüneteltetni. Megcélozták a lápi tanösvényt, hogy kicsit árnyékban legyenek és felfedezzék az ottani élővilágot. 

Valahogy most ott is sok volt a látogató, érezhető volt a helyi lakosságon a közöny, a máskor élénken zenélő lombkoronákból némán és talán unottan, elrejtőzve nézhettek a kíváncsiskodó tömegre a madarak, sztoikus nyugalommal tűrve a nyári meleget, sóhajtva: turisták... Sztív röviden mesélt az élővilágról, mert az info táblák nem kötötték le a csipet csapatot, lassan végig járták a területet a régi, tavirózsával benőtt medencétől, az erdei forrásokon és a kilátón át körbe, az óramutató járásával ellentétesen. A kristálytiszta vízben a bugyborgó forrásokon kívül azért akadt még látnivaló, csodaszép bodorka és veresszárnyú keszeg rajok táplálkoztak a vízinövényzettel sűrűn benőtt aljzat felett. 

A túra után muszáj volt a medencék és a vízicsúszda felé venni az irányt, újra felhőtlen volt a boldogság a csobbanástól. A kedves hölgy egy függőágyban pihengetett a Körtefás-tó északnyugati partján, Sztívnek meg arra volt muszáj kalandoznia, hogy fenntartsa az érdeklődést. 

A délután lassan a koraestébe haladt és csak-csak lemozogták az ebédet a vízicsibék, így egy nagy fűzfa árnyékában száradt mindenki, kesudiót és mandulát nassolva. Sztív próbaképp előhozakodott a kérdéssel, hogy mik lesztek, ha nagyok lesztek, de felkészült volt a csapat legolvasottabb tagja Jasmine és rávágta, hogy felnőttek. Bamm, Sztív megsemmisült, ki is ült az arcára, hogy hogy lecsapták a szerváját és ez mosolyra fakasztott mindenkit. 

Martin készített néhány rövid videó felvételt a tóról, hogy később feldolgozza majd, Sztív szólt neki, hogy elugrik randit szervezni. Igen, még mindig ott volt a kedves hölgy a Körtefás-tó partján és már épp csomagolt, így még idejében érkezett, hogy megkérdezze: kezét csókolom, hogy lesz ez a sör? Az őszinte döbbenet és a kellemes meglepettség keveredett a levegőben a kérdezett és a társaságában lévő barátnője felől és a kérdésre az a válasz érkezett, hogy holnap délelőtt. Koradélután? Kezdett alkudozni Sztív. - Késődélelőtt, koradélután. - Nagyszerű, megbeszéltük. 

Az aprótalpúakkal már ideje volt visszaindulni a csillagász táborba, mert közelgett a vacsoraidő, és ha már újra felment a hegyre, kialkudott egy potya vacsorát a bejáratnál. Nagymama és Nagypapa megkönnyebbülve fogadta őket, látva, hogy mindenki épségben visszatért a vizes kalandból. Gyorsan jött az alkonyat és az első negyedtől csak két napra lévő Hold nagyszerű megfigyelési lehetőségként kínálkozott a délnyugati égen. Sikerült is ráállni a nagy tükrös távcsővel, habár a keresőtávcsőt nem lehetett központosra állítani, ez mégsem jelentett akadályt. A hibát úgy sikerült kiküszöbölni, hogy a lombkoronán kalibrált eltérést figyelembe véve állította be Sztív a célkereszt közepéhez képest a Holdat, a látómező bal alsó negyedének közepében és úgy tökéletesen látszott az okulárban az érintetlen kráteres felszín. Az alkonyat kékes fényében még vibrált a légkör a nézőkében, de ezt "szemmel kimozogva" szép volt a látvány. 

Ahogy haladt az este követték és nézegették az ezüstkorong fénylő felét és Martin igyekezett jó fényképeket készíteni. Elmondta, hogy a technikája az, hogy videó felvételt bekapcsolva mozgatja a telefon kameráját a lencse előtt és abból később tud igazán jó képet kimenteni. Ezúttal nem az egész fényes félről, de egy jókora darabról sikerült spontán képet készíteni ezzel a technikával, megegyeztek Sztívvel, hogy 19-én folytatják a megfigyelést a tópartról, amikor bizony Telihold ígérkezik. 

Így telt az estve és ideje volt elköszönni a csillagászoktól, hazavezetni azzal a reménykeltő érzéssel a szívében, hogy holnap, a születésnapján, újra találkozhat valakivel, akivel úgy tűnik, valahogy egymás mellé sodródtak, mint a vitorlások a szélcsendben.

Volt valami varázsa annak, hogy se bemutatkozás, se semmi, csak egy alku: késődélelőtt, koradélután. És bizony ott volt a kisasszony a Körtefás-tó partján, vasárnap, koradélután.

Akarjátok-e tudni, hogy volt ezután? Elmesélem legközelebb! 

Sztív