Szeptemberi ég

Sztív a szőlőt csípte serényen a szeptemberi ég alatt és gyakran gondolt az égben lakókra, hogy tartsák vissza még ha lehet. Nem volt hatásos a fohász, a föld már nagyon szomjazta az égi áldást, le kellett hát jönnie azonnal. Egy sor szőlő ott maradt, de nem baj. Nem eshet szünet nélkül napokig. Annyi szőlő maradt, hogy azt akár egyedül is megszedi, amikor az idő engedi. 

A feldolgozás könnyen és gyorsan ment, minden elő volt készítve hozzá és ebben a kis üzemméretben már minden jól ki volt alakítva a gyors munkavégzéshez, akkor is ha egyedül volt rá. Még a mosogatás is a kedvére volt a bogyózás végeztével, nem érezte még hidegnek a kerticsap vizét. Gyermekként a nagymamánál órákon át játszott egy lavor vízzel meg egy-két kancsóval, a játék neve az volt: öntömmá. Valahogy beleégett, szeretett öntögetni, és mára nem csak vizet. Öntött hát a poharába a friss mustból, elképzelte, milyen nagyszerű borrá változhat majd a keze munkájával. Ma Bacchus vagyok, mondta mosolyogva és nyomkodta a törkölykalapot a szüretelőkádban a bíbor-lila murci színe alá. 

Gondolta pihenésképpen jó lenne találni valamit, amivel megnyugszik kicsit. Szaunázni is szeretett volna, de koradélután még vásárolni ment. Estére pedig már be volt jelentkezve jógára. Végülis az óra vége valóban pihenés, teljes testi-lelki felüdülés. A mozgás, ami pedig minden porcikájára hat szükséges, hogy kimozogja a "robot" munka okozta kötöttséget az izmaiból.

Kellő időben megérkezett az órára és a kezdés előtt alaposan végig tudta nézni az új helyet. A régi asztalos műhelyből átalakított, a tetőszerkezetig nyitott mennyezetes kis épület, máris olyan volt, mint egy kis szentély. Szépen megóvott gerendázat, igényesen lambériázott tetőív, szép világos padló, a fali digitális panelről szabályozható fűtéssel. Múlt és jövő találkozott a felhasznált anyagokban és talán kicsit azokban is, akik ma összejöttek itt, hogy a gyakorlatok mellett, utazzanak kicsit saját elméjükben, múltból, a pillanaton át a még meg nem történtekig. 

Nem árulhatom el a foglalkozást vezető hölgy nevét, mert múltkor megkért rá, hogy ne tegyem, de adok neki nevet, hogy könnyebb legyen folytatni a történetet. Szóval nevezzük őt innentől Aranyani-nak, ami Hindí nyelven, szankszkrit eredettel annyit jelent, hogy "az erdő istennője". 

Aranyani csodás alakkal megáldott hölgy volt, kedves, mindig mosolygós. Tökéletes idomait mondjuk nem ajándékba kapta, hosszú évek kitartó munkája volt benne, hogy hibátlanra faragta a jógával minden porcikáját. Megnyugtató, búgó hangjával lelke legszebb erdeiből árasztotta ránk a nyugalmat már az óra legelejétől egészen az utolsó közös lélegzetvételig.

Beszélt és felolvasott kicsit, hogy könnyen ráhangolódjunk a kis téridőbeli utazásunkra a gyakorlatok végzése közben. Az Ászana. A jóga harmadik tagja, ami testtartást jelent. Az ászana stabilitást, egészséget és könnyedséget kölcsönöz tagjainknak. A szilárd és kellemes testtartás lelki egyensúlyt eredményez, és megszünteti a tudat ingatagságát. Az ászanák nem egyszerűen tornagyakorlatok, hanem tartások. Évszázadokig tartott, míg kifejlődtek az ászanáknak azok a formái, amelyek a test minden izmát, idegét és mirigyét megtornáztatják. A gyakorlatok nem csupán a testre hatnak, hanem elvégzésükkel képes lehetsz a tudatot formálni és fegyelmezni. 

Fontos is a fegyelem, de nem valami külső szigor diktálta fegyelem. Olyan lelki stabilitás, ami mindig ott van az emberben és egy megnyugtató emberré tesz valakit, akinek jó a közelében lenni. Sztív azon munkálkodott, hogy ilyenné váljon. Kereste az útját, a módját, hogy rátaláljon arra a határtalan belső nyugalomra és magabiztosságra, amire érdemesnek érezte magát. 

Pihenten ébredt az esti testi-lelki gyakorlat után. Van néhány teendő a jegyzetek között mára is. Úgy gondolta elintéz mindent gyorsan és hatékonyan még délelőtt. A délután ismét a pihenésé lesz, amibe belefér kicsit az előre tekintés is. Újra egyetemista, szakdolgozatot ír, épp munkahelyet vált, és készül valamire, ami nem szimplán blog írás, annál kicsit több. Hamarosan megtudjátok.

Sztív