Sznobfesztivál

Reciprok Woodstock

Egy kis tóparti város, ami nemrég civilek jajkiáltásától volt hangos, akik nem akarták, hogy egy szálloda épüljön az "elitnek" a tó partján. Akkor legyen nekik fesztivál visszaváltható, modern jelszavakkal tűzdelt, polipropilén poharakkal, sztárfellépőkkel, VIP-páholyokkal és csak bankkártyás fizetéssel. Risitas itt kérdezné meg, hogy - I Tu? (És Te?) - és kezdene visítva röhögni az arcodba. Részletes elemzés és társadalmi jellemrajz (kezdete) következik egy falusi suttyótól, aki kápéval indult a buliba.

Ha nem tudnám, hogy a Vizek városában vagyok, azt hinném, hogy egy olyan jövő városában vagyok, aminek köszönöm, nem leszek a polgára. Lássuk csak, mit írtak a pohárra! "Az újrahasznosítás szexi. Isten hozott egy tisztább világban! Veled kezdődik! Boom és bang!" Aztaaa! Asszem lemaradtam. Nem, bocs, mégsem, csak a sok agymosás mellett még képes vagyok emlékezni a kilencvenes évekre, azoknak is inkább az elejére, amikor ez még visszaváltható üveg és műanyag palackokkal már rég működött. 

Velünk kezdődött. Valahol kiengedtük a kezünkből a folyamatokat. Elfogadtuk, hogy készen kapjuk az új rendet, amin gazdagodnak a kevesek, mi meg csak pislogunk, mint hal a szatyorban. Megszűnt a riszájkling, minden eldobhatóvá vált. Aztán felépítették majd két évtized alatt az Úristen, meg kell menteni a bolygót, hasznosíts újra eszméjét! Tényleg, aki rendelkezik emlékező tehetséggel, erősítsen meg, hogy így van-e? Falun az említetthez hasonló "öko"-fesztivált, anno úgy hívták, batyus-bál. Van, ahol még most is működik egyébként.

Most én lettem ennyire tapasztalt (öreg), vagy, aki most húsz, annak már csak tényleg ennyire van szüksége? Beveszi, amit adnak neki, és a környezettudatosság ideájával átitatott elméjét, a PP-be töltött vegyes fehérrel lazításra késztetve, önfeledten csápol a színpad előtt valamelyik sztárfellépőnek. Tessék, ezt még egyszer? Tessék, olvasd el még egyszer, van időd, hogy értelmezd, őszintén szurkolok, hogy ezt is sikerüljön megérteni, ne csak a poharadra írt jelszavakat.

Csak bankkártyával lehet fizetni. Tessék? Pedig olyan csinosnak tetszik lenni, hogy majdnem azt kérdeztem, hozzám jössz? Akkor még egyszer: csak bankkártyával lehet fizetni. Ok, nem gond. És a fehérbor, az milyen bor? Hát, ő... folyóbor. Várj csak, melyik borászat is, ja igen és már mondja is a nevét - ott áll nagyobbik sátrában a cégnek -, mert van még egy kisebb faházuk is a vár alatt. Fantasztikus. Legyen akkor egy fehérfröccs. 

Belehallgatok a koraesti első sztárfellépő dalaiba a nagy színpadnál. De jó, vagy húsz évvel ezelőtt az egyetemi klubban többen őrjöngtünk együtt a zenekarral, mint amennyien most ide kijöttek. Petiék azért hozzák a formájukat és klassz hangulatot varázsolnak, a dalaikat jól ismerő közönséget bevonva. Ebben végülis nem csalódok, de közben kiürült a vegyes fehér a poharamból, csak úgy, mint a színpaddal szembeni VIP terasz, illetve az végig tök üres volt.

Visszasétáltam a vár udvarba, találtam ismerős borászt és hajlandó volt eltekinteni a fenszi hajcihőtől a fröccsöm ellenértékének megadását illetően. Azért mert csak. Lázadásból. Dacból. Mert én csak neki gondoltam adni a pénzemből, és a rég nem marxistakapitalista, imperialista világpénzügyielitnek, meg a fizetéses rendszert ideszervező szervezőnek nem. 

Állítólag ez egy családi fesztivál csak nem láttam sok családot egyben. A mellettem lévő asztalnál is sikeres "egyedek" méltatták egymás nagyságát, üzleti sikerét és kezdtek rogyadozni a szóda nélkül fogyasztott palackozott boroktól. Öltözködésben alapfelszereltségük a kék sávok között piros-fehér sávos vagy háhá logóval ellátott galléros póló vagy hosszúujjú világoskék ing, az ujjak könyékig szépen visszahajtva, esetleg tarkabarka hawaii-ing, elöl be sem gombolva, életemben nem látott márkajelzésű vászon rövidnadrág, krokodilos vitorláscipő. Fitnesszmami egyszerű fekete tapadós ruciban, épp csak leér az alja a kisportolt fencije alá. Mondjuk ez tetszik!

Biztos lemaradtam az elmúttnyócévben vagy régebben a fejlődésben, de én úgy szeretnék valami őstermelői woodstockot ehelyett vagy emellett, mint ahogy anno ez valamikor indult. Légyszi legyen már olyan fiatal, aki eljutott eddig az olvasásban és kiguglizza legalább a Woodstock-ot!

Épp csak megvillantani tudtam a látottakat itt e pár sorban, de rámpirkadt és megyek, simogatom a fröccsnek valót. Este okvetlenül folytatom a tanulmányutamat, majd felcsapom a kacsómra a fenszi szvisszméd karórámat, ha már úgyis megint a koszos lovacskás rövidnadrágomban, túracipőmben és ezeröccáh forintos pólómban megyek ki ismét, és remélhetőleg hallhatom az esti sztárfellépőtől, hogy alig hittem, hogy ez is eljöhet még. 

Sztív