Sztív szeret

Képeket keresgélt, de nem talált fenyőset. A virágok egy márciusi réten nyíltak. Március, jöjj, siess! Túl vagyunk a leghosszabb éjszakán. Milyen jó! Eső is van, fagy is van, külön-külön általában, néha a nap is kisüt. Ünnep közeleg. Bárcsak minden ember olyan lenne, mint a virágok a tavaszi mezőn! Ők aztán igazán nem zavarják egymást. Szépek. Önmaguknak és egymásnak is, nekünk is. Sok-sok féle van, csoportokat alkotnak. A hasonlóak szívesen vannak együtt. Nincs civakodás, nincs hivalkodás. 

Te meg? Hány bunkóval találkoztál az elmúlt napokban a bevásárló központban, a fenyőárusnál, a hivatalban, ami majd hetekre bezár, a négysávoson, a körúton...? A szeretet ünnepe. Közeleg, bizony, majd ha ideért, akkor mindenkit varázsütésre eltölt a szeretet.  Meg a halászlé, a töltöttkáposzta meg bejgli. 

Pár óra az anyósnál, akinek persze most is tökéletes a fája a bejglije meg mindene és beváltottad a receptet az idegbajra, az amúgy nem túl acélos önbizalmad mások és saját magad által való degradálására és jó esetben a férjed további megértő biztatására. Rosszabb esetben ő még mindig a mama pici fia, neki nem fog ellentmondani, ha azzal egyébként téged védene is. 

Ó a család, végre mindenki együtt! Ez a pár óra a párod / férjed / feleséged szüleinél csak az első lecke volt. Ez után jönnek csak az otthoni leckék. Szinte minden zárva. Legalább 25-én. Legalább egy egész nap együtt. Hát próbáld meg hangos szó nélkül! Ha lehet, ne vessz össze senkivel, semmin. Szeresd, tiszteld a közeledben lévőket. Christmas challenge.

Szeretni nem is olyan nehéz. Csak mint a tavaszi mezőn a virágok. Ott van valaki az életedben és egyre több szépet látsz meg rajta meg benne, a lelkében. Aztán meglátsz pár szerinted oda nem illő gizgazt, szúrós gyomokat, tehénlepényeket. Pfuj, hová kerültem, milyen mező ez, ki ez az ember? Azt hiszed te különb vagy, ha így gondolkodsz?

Nem tudom megmondani, hogyan gondolkodj, nem is akarom. Csak lassíts le, gondold át, mit látsz, mit szagolsz szívesen a virágos meződön? Talán foglalkozz a szépséggel. Később visszatérhetsz oda, ahol korábban a gizgazok teremtek. Talán meg is változik addigra a látkép. Talán segíthetsz megváltoztatni. Talán tedd fel a kérdést: tudok segíteni abban, hogy változzon? Kell-e, hogy változzon? Légy őszinte. Kérdezz őszintén, társalogj őszintén. Szeretettel minden kérdést, minden váltaszt megérthetsz.

Sztív imígyen gondolkodott huszonharmadikán reggel. Volt még pár apróság, amit el akart intézni, de egyik sem folt túl fontos, sürgős meg végképp nem. Jó érzéseket dédelgetett a szívében valakivel kapcsolatban, volt is bátorsága elmondani neki. A reakció, mondjuk úgy, a szokásos volt: Úr Isten! 

Talán azért ez a reakció, mert valami kimaradt, itt a nagy készülődésben valami kimaradt. Mi maradt ki? A villámcsapás. A szikra. A gyere rám most! A vágy. Akkor nincs mit tenni, lépjünk tovább, nincs jelentősége. Az intellektuális vonzalmat hagyjuk, nem egyenes következménye a testi vonzalom és vice verza. 

Sztív komolyan, hogy lehetsz ilyen? A múltkor meg valóságos elektormágneses viharban voltál, az meg nem kellett. Hogy neked semmi sem jó!

Virrad egy újabb nap. Újabb lehetőség, hogy keresd vagy megéld a szeretetet, a szerelmet. Bármelyik helyzetben vagy is, tiszta szívből éld, könnyedén, mint ahogy lélegzel. Én is csak gyakorlom, mint a baba, amikor járni tanul, néha pofára esek, de azért megyeget, és minden hopp után ugyanolyan bátorsággal indulok el újra. 

Boldog karácsonyt!

Sztív