Szüret 2024

Hamar elérkezett az év legszebb időszaka. 2024. augusztus 3-án már szedték az Irsai Olivért. Volt már rá példa, néhány évvel ezelőtt, hogy ily korai időpontra esett a betakarítás. Nem kellett sokat aludni és máris elérkezett a Rizlingszilváni ideje. 

Dolgosak a napok. A reggeli órákban már az érési sorrendben következő fajta, a Királyleányka öt sorában nyírta a füvet. Még a nagy meleg előtt hazaért és bekanalazott egy gyorslevest, meg harapott egy kis pogácsát, majd lemosva magáról a port és a fűmaradványokat rövid sziesztára tért. Kettő órára asztalfoglalása volt egy közeli étterembe, hogy megünnepelje szüleivel édesanyja hatvanötödik születésnapját. 

Igen jól sikerült az ünnepi ebéd, a papó természetesen pacalt rendelt, friss kovászos kenyérrel. Anyuka bécsi szeletet, Sztív pedig egy harcsapaprikást túróscsuszával. Ilyen jól elkészített halételt, ugyanilyet, utoljára vagy tizenöt éve evett Tihanyban, emlegette is. Nem bízta a véletlenre a séf, valódi szürkeharcsából készült a paprikás, tekintve, hogy Sztív a hal részéről félig-meddig szakmabeli volt, felismerte az alapanyagot. 

A második szieszta kimaradt, muszáj volt nekiállni alaposan elmosogatni a közel két éve trehány módon elrakott szüretelő edényeket. Forró vizet, citromsavat, kis dörzsis szivacsot készített elő és nekilátott egyenként kisúrolni a "tejes" ládákat. Alaposan el is öblögette mindet kívülről-belülről. A tiszta ládákból nagy halmot rakott az udvaron az egyik szoba ablaka alatt. Reggelig megszárad. 

Estére végzett a mosogatással és már türelmetlenné lett a végére, menni akart csobbanni egyet a forrásvízben. Mikor az utolsó láda felkerült a piramis tetejére, beszaladt a házba, fürdőnadrágra cserélte a piros rövidnadrágot, magához vett egy törölközőt és úgy strandolósan, félpucéran be is vágódott az öreg Fordba, majd elhajtott. Nem volt még hat óra, így elkérték a recepción a jelképes belépőt meg az úthasználati díjat, amiért behajthatott a tónál lévő parkolóba.

A büfé körül ismerős arcok társalogtak az asztaloknál, iszogattak, kártyáztak, mosollyal és intéssel, hangos szia, szevasztokkal üdvözölték egymást. Egy gyors almafröccs után, egyből a vízbe merült, hanyatt feküdt és a fátyolfelhős égre nézett: de jó, ez a nap is eljött. 

Nem volt nagy ereje a Napnak, lassan száradt a tóra néző padon. Péntek délután révén, népesebb lett a hely. Még telefonálgatott, jegyzetet készített, mit szükséges összekészíteni és hamar eltelt egy óra. Nem is vágyott tovább maradni. Elindult készpénzért, hogy legyen miből kifizetni a brigádot, vásárolt ásványvizet és papírpoharakat, hogy legyen mivel kínálni a megszomjazókat, és haza hajtott. 

Még várta egy koccintás az ősökkel, édes, Irsai Olivér szőlőből készült Hungária pezsgőre esett a választása, mert tudta, hogy anyukának igazán elnyeri majd a tetszését. Szépen csengtek az Ajkai ólomkristály poharak, amit anyuka félve használt, de Sztív hajthatatlan volt a használatukat illetően, hiszen minek a készlet, ha csak a szekrényben áll.

Nem vitte túlzásba az italozást, mert nem akarta fárasztani vele a szervezetét, de a pohár pezsgő után még muszáj volt egy picit belekóstolni egy túlhűtött egri Cabernet sauvignonba, amit a Cimbi hozott az nyaralásból a születésnapjára. Nem is hagyta ideális hőfokra melegedni a pohárban, egy kis sajtot majszolva hamar elkortyolta és elképzelte milyen lesz a saját, most még francia tölgyfa hordóban pihenő 2022-es tétel. 

Még néhány utolsó simítás, ásványvíz a fagyasztóba, jegyzetfüzet miegymás, majd egy kis zene hallgatással nyugovóra tért.