Talpalatnyi föld

Megállt egy barátja szőlejénél hazafelé. Francis a zöldmunkával volt elfoglalva, segítségére volt az édesanyja és a kedvese. Megbeszélték az egészséget, a család hogylétét, a metszést, a növényvédelmet. Francis örömmel fröccsözött a pince teraszának árnyékában. Szép ez a birtok, engedj meg egy fotót kérlek! Csak tessék! Majd elküldöm, hát elküldöm. 

Rövid társalgást követően baráti kézfogással elköszöntek. Francis viccből azt is mondta, csak egészség legyen, a többit megvesszük. Áh, a többi már a Lőrincé, mondta Sztív és Francis hangosan felnevetett, majd így köszönt el: de ez meg legalább a miénk! És jó, hogy van! Áldás békesség!

Sztív beült az öreg Fordba, ami olykor nyikorgott, mint a szénásszekér, de megbízhatóan működött, és elhajtott a poros dűlőúton. Nem kapcsolta be a rádiót, hanem az elhangzottakon gondolkodott a kanyargós úton hazafelé. 

Bizony ez a talpalatnyi föld igazán fontos. Mindenkinek, akinek csak van. Ezt nehezen vehetik el az ilyen Lőrinc-félék. Akármi lesz, itt lesz. Ha műveled, terem. Ha háború is lesz, akkor is itt lesz, akkor is a miénk. Erről enni tudsz és/vagy inni tudsz.

Hogy lenne ez? Jönne ide az orosz újra? Közlegények AK-val járnák a dűlőket és kérnék beszolgáltatni, amid van?  Mondjuk sokan, akik kint vannak ma is ezekben a kertekben, nem jönnének zavarba, ha oroszul kérdeznék őket: у тебя есть вино? Én személy szerint már nem oroszul tanultam, de a google fordítót bevetve biztos könnyen eltársalognánk. Akárcsak az ukránokkal a gyárban, akik nem tudtak angolul. 

Az jó lenne, ha értelmes, jószándékú ember lenne a kérdező. Leültetném a pince hűvösébe és megkínálnám a hegy levével. Megkérdezném, honnan jött, van-e családja, sok harcban volt-e? Hátha elmesélné, mennyire nem érdekli a harc és, hogy nem kellett még elsütnie a fegyverét és ezt így szeretné megőrizni, amíg véget nem ér az egész. 

Hamar hazaért. Az apja a Fico-hírrel fogadta. Na most mi lesz? A főnök holnap kiosztja a Viagrát a TEK-eseknek és onnantól majd még inkább vigyázban állnak neki egész nap. Mert most ilyen veszélyhelyzet van meg olyan veszélyhelyzet van. Pedig csak egy magányos merénylő volt.

Ebből milyen jó lesz tovább csépelni a propagandát! Remélem azért mind eljutottak arra a felismerésre, hogy pár millió embernek már ezt is hiába írják meg az Origo-n, vagy hirdetik majd óriásplakáton vagy hiába mondják be naponta többször a hírekben. Figyelmen kívül hagyjuk. Oda tesszük a többi hazugság közé. Ez a ti valóságotok, mi elvagyunk a sajátunkban.

Viktor, te felépítetted a gyűlölet és a félelem hazáját a sorozatos kétharmadjaiddal, pedig ez ország a szeretet, a vendégszeretet, a békesség, a békét szerető, a biztonságban élő emberek hazája, ahol vidéken sem az autót sem a ház kapuját nem kell bezárni, ahol az emberek szívesen beszélgetnek egymással, örülnek a másik sikerének és nem felnyomják a NAV-nál, ez az ország a bizalomra épül (éhes), ahol jó erkölcsre nevelnek legalább a gimnáziumok, ahol értékes mesterséget tanítanak a szakiskolákban, amiből szépen meg lehet élni, ami mesterséget szívesen választannak (választanának) a fiatalok egy életre és nem mosogatni mennek vele külföldre, ahol kiművelt emberfők visznek (vinnének) sikerre vállalatokat, pártokat, amik óriási értéket (lennének) képesek itt megteremteni vagy külföldről ide hozni és a hozamnak legalább egy részét itt tartani...

Elkúrtad. Te jobban elkúrtad, mint a Feri. Ott kezdődik, hogy ő elismerte. Tudom, hogy te sosem fogod. Senki sem közületek, illetve egy mégis megtette, azóta ekézitek. Remélem sosem találtok rajta fogást és minden éjszakátok álmatlan. Így fizettek meg, és ez a fizetség sokkal drágább lesz annál, mint amennyit eltettek zsebre... 

Látod, már megint azzal foglaltam el magam én is, hogy valakit hibáztassak. Te Brüsszelt, én téged. Kár! Másképp is le lehetne zárni ezt a rövidke korszakot. Például lemondhatnál, csapatostul. Mindenki szépen visszavonulna a birtokára, az üzletébe és békességben éldegélne élete hátralévő részében. Hidd el, nem tudják visszavenni. Nem is akarják majd igazán. Kialakul a nagy kompromisszum és elcsendesedik minden. Nem lesz elmúttnyócévezés, csak egy új irány, ami majd jobban megfelel. Ha ügyesek vagytok és okos emberekkel vettétek körül magatokat, a  megszerzett javak egy részét meg tudjátok tartani és fenn tudjátok tartani, fel tudjátok virágoztatni ezután is. Egy része majd elenyészik. Talán el kéne fogadni. A Római Birodalom sem tartott örökké és azért bocsáss meg, de hol vagytok ti Rómától?

Úgy látszik jót tett a masszázs Sztív vérkeringésének, ilyen gondolatokra jutott utána. Nem vágyott másra, csak egy ilyen pihenőnapra, amikor nyugton lehet, elgondolkodhat, papírra vetheti. Holnap majd kimegy a talpalatnyi földre, ha az idő engedi, ha nem, akkor tanul valamit és délután egy kis munka muszájból, de mégis megkönnyebbülve, újult erővel, és csak két nap, aztán kettő megint szabad. 

Tetszést vagy nem tetszést, véleményt nyilvánítani szabad. Akkor is szabad(na), ha az államnak dolgozol (én akkor is megtettem). Ha nem félnél, ha működne a demokrácia. A véleményünk különbözhet, ettől nem kellene ellenségnek lennünk.

Vigyázz a talpalatnyi földre, a szeretetre, a békességre mindenki iránt!

Sztív