Törköly

A törköly a gyümölcs (szőlő) préselése után visszamaradt, szilárd részekből álló pép, vagy tömbös,  morzsás, rostos, esetleg száraz, tömör anyag, amiben benne lehet a szár, a héj, a rostos gyümölcshús és a mag egyaránt.

Gyümölcsnek szép anyag, további megfelelő feldolgozással finom párlat készíthető belőle, de ha az ember érzi úgy magát, mint akit így kisajtoltak, kipréseltek vagy látja embertársát ilyennek, az már nem annyira vidám. 

A sok munkából Sztív a kórház felé vette az irányt, hogy meglátogassa egy barátját, aki pár hete került be, valami ostobaság és gondatlanság miatt. Hogy kinek a hibája, talán ne is firtassuk, de hogy egy viszonylag frissen megállapított diabétesz és egy nagy lábujj alatti "vízhólyag" miért vezet néhány nap leforgása alatt oda, hogy levágják az ember lábfejét, azt még kívülállóként is nehéz feldolgozni.

Csak fekszik ott szürke arccal az ember, várja, hogy jobbra forduljon a sorsa, lassan gyógyul a seb, ha ugyan gyógyul. Meglassult fejjel és gondolkodással, ingerek nélkül telnek a napok, csak a fehér plafonnal lehet naphosszat beszélgetni, amíg meg nem csörren a telefon vagy el nem jön a látogatási idő és jön egy-egy barát vagy a család. Hogy az Istenbe lehet ilyen gyorsan elengedni a földi élet vékony fonalát és nem is kapkodni érte, hogy újra a kezünkben tartsuk?

Kedvem lenne mondani, hogy baszd meg!

Valahogy vissza kell jönni! Nem tudni min múlik, kin múlik. Általában, s talán nagyobb részt rajtunk, ha ott fekszünk. Néha jön segítség. Egy családtag vagy barát vagy valami titokzatos sugallat, akinek, aminek a hatására egyszer csak visszatér az emberbe a lélek, a gyümölcs húsa, a vitalitás, az a valami, amitől csillogó tekintettel él az ember. Gyere vissza Barátom!

Majd hétfőn jövök. Addig még sok a dolgom. Azokkal a barátokkal leszek, akik nekem is segítettek visszatérni a szürkeségből. Akiktől, akikért csillogó tekintettel tudok létezni...

Így gondolkodott, az éj sötétjében. Várta a pirkadatot, míg a sorokat leütötte. Kezdtek jól alakulni a dolgai. Egy barátja régebben figyelmeztette: ha jól alakulnak a dolgaid, légy felkészült és gyanakodj. Nem feltétlenül kell így hozzáállni. Sztív inkább megkönnyebbült és örömmel nyugtázta a pozitív változásokat. Sok munkája volt benne, hogy jobb legyen az élete és persze kellett hozzá némi szerencse vagy isteni áldás is. És mindez azelőtt történt, mielőtt még úgy érezte volna magát a hajtástól, mint a kinyomott törköly. 

Volt, ami nem jött be. Szívesen elment volna honvédnek. Csak a bemutatkozásból ráérzett, hogy egy nagyszerű közösség tagja lehetne és azonnal szerződést is ajánlottak neki. Sajnos az orvosi vizsgálat során kutatják a múltat. És sajnos a jelenlegi játékszabályok szerint van olyan betegség, ami csak ha előzményként szerepel is a jelentkező életében, eleve kizáró ok az alkalmassági vizsgálaton. Bizony Sztívnek volt ilyen és meg is nézték a nyilvántartást. 

Azért elgondolkodtató ez a nyilvántartás is. Van egy betegsége az embernek és örökre magán viseli a stigmáját és minden következményét? Kvázi nem gyógyult meg az ember? De hiszen mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez! Sztív úgy érezte, hogy maximálisan meggyógyult. Úgy is látszott rajta, minta semmi sem történt volna vele. De ott az a légypiszok a nyilvántartásban. Akkor most örökre akként könyvelik el? Nem korlátozása ez az alaptörvényben és talán más, nemzetközi emberi jogi egyezményekben rögzített jogának, az egészséges és teljes élethez való jogának?

Kár, kedves honvédek, kár! Veletek tartottam volna! Milyen lelkesen mondta a toborzó tiszt, hogy a mi felvételünkkel a 12. Területvédelmi Zászlóalj bizony elérheti a száz fős létszámot. Hát sajnos nélkülem! Viszont jelen jogszabályi környezetben a szolgálatra véglegesen alkalmatlan vagyok. Bármilyen világégés bekövetkezhet, nem vihetnek sehova. Pedig akkor lehet, hogy mennék... De így maradok, csak lélekben veletek, amolyan tollforgató honvéd. 

Azt hiszem, az egyéb akadályokat és aljasságokat, amik ide vezettek, most inkább hagyom. Örülök annak, ami jól alakul(t). Lassan múlik az éj, a viasz észrevétlen apad a mécsesből, akár a Duna vize egy régi barátom kertjéből. Megúszta, pár centin múlott, hogy a víz beköszönjön a konyhába. Ez is most történt a napokban. Mennyi mondani valóm volna még! Majd ma vagy holnap az új irodából... Addig tartsatok ki, ki miben áll nyomás alatt éppen, abban. Egyszer megszűnik a presszió és fel lehet lélegezni. Ha úgy is érzitek magatokat, mint a kinyomott törköly, talán csak tavaszig kell várni és újra csodás, vitális, lédús szőlőszemek lesztek! (Kacsintottam.)

Sztív