Tűzvarázslat

Gondolatok a kandallónál, második rész

Ismét a tűz mellett ült. Csak melegedett, gondolkodott, néha beleolvasott az asztalon lévő könyvbe. Kinézett az ablakon, a ház melletti stég pár méternyi deszkázata után már a víz volt, melybe a fűzek lógatták sárga tincseiket. A tűz lobogása, a sás susogása, lágy ringatózása, réveteg állapotba hozta Sztívet. Úgy érezte képes látni egy lehetséges jövőt, a saját jövőjét, melynek néhány fontos pillanata fényképszerűen felvillant behunyt szemei előtt. Csak néhány hely volt, ahol képes volt ezt gyakorolni, a varázslatot.

Kevesen tudják. Talán még kevesebbnek adatik meg, hogy megtapasztalja, gyakorolja. A körülöttünk lévő környezet, az anyagok, amik körül vesznek, az események, egyes tevékenységek hozzásegítenek minket ahhoz, hogy másképp lássuk a világot, saját magunkat. Szenderegve, vagy más különös állapotban, az érzékszerveinkkel jellemzően felfogható dimenziókon túl, bizony képesek vagyunk túllépni azok korlátjain. Bennünk van ez a tudás, csak úgy tűnik a világ nem érdekelt abban, hogy használjuk. A hozzávalókat mindenkinek magának szükséges megtalálnia. A tűzvarázslathoz például tűzre van szükség. Ha egy tömbházban laksz, ne aggódj, a mécses lángja is megteszi, hogy a varázslat szikráját kapizsgáld. De ha szerencsés vagy és van barátod, akinél kályha van, amiben fa ég, találkozz vele gyakran és üljétek körül a tüzet.

Képzeld csak el, mit jelent a tűz az embernek. Hány százezer éve melegedünk mellette? Micsoda kapcsolódási lehetőség a tűz melege egymással, múlttal, jövővel az adott pillanatban, a jelenben, míg egy évtizedes anyag, a fa, ilyen módon átalakul olyan formába, ami aztán újra részt vesz egy nagyon hosszú körforgásban. 

Tüzet rakni, ha lehet, tilos. Az otthonod melegét máshogy nyered. Így varázsolni sem nagyon tudsz. Nem láthatod meg a jövődet a táncoló lángokban. Nem biztos, hogy felismered azt, amiben vagy, ahogyan élsz, olyan kalitka, amit rád zártak, elég tágas, elég szép, de mégiscsak be vagy oda zárva. Mész, dolgozol, keresed a pénzt a rezsire, az ételre, a gyerekek iskoláztatására, amint megkapod, gyorsan odaadod másnak, általában óriásvállalatoknak vagy az államnak és beszállsz a mókuskerékbe napról napra. A körülmények, a társadalom, a politika valahogy úgy az egész világ: eltévedt. 

Nem szabad erről sokat, őszintén beszélni. Hamar megbélyegzik az embert: bolond. Csak óvatosan! Te barátom, aki megbélyegzel, talán csak nem vagy kellően tapasztalt. Ha te nem érzékeled azt, amit én, vagy nem úgy érzékeled, ahogy én, attól még nem biztos, hogy velem van a baj. Félre ne érts, veled sincsen baj. Szimplán csak ne bántsuk egymást, azért mert más a nézőpontunk.

Tudom, hogy ott ülsz te is. Aki mindazt ismeri, tapasztalja, éli, amit itt megemlítettem. Elér az üzenetem és talán el is mosolyodsz. Vagy majd elgondolkodsz. Figyelj, az üzenet: élj a varázslattal. 

A módszer mindenkinek más, de talán mondhatom azt, jellemzően működik. A helyzet jelenleg olyan, hogy program készült arra, hogy visszatérjünk a tűzrakáshoz. Megszervezik, hogy fához is hozzájussunk. Remélem, egyre több házban gyúl világosság ez által, nem csak a kályhában. 

Reggel van, hűvös lett. Akarok egy kicsit dolgozni odakint a fagyban. De előtte tüzet rakok idebent. Figyelj a tűzre, ami benned van és visz előre. Bárki, bárhogy is akarja eloltani, hidd el, parazsad mindig marad, amíg csak élsz.

Varázsoljatok!

Sztív