Új kezdet

Az utolsó napok a nyárból, legalábbis a naptár szerint. A természet elvesztette a naptárát. Úgy emlékszem, ilyenkor mindig lehűlt az idő és eleredt az eső, pár nap alatt elmosta a nyár minden örömét. Nem voltam épp vidám, hogy letelt a "gyöngyélet" és folytatódott / újra kezdődött az iskola, de azért jártam tisztességgel. 

Ahogy elnézem az előrejelzést, most még legalább 10-12 nap, mire hidegfront jön csapadékkal. Úgyhogy még tart a nyár. Azért az egyetemre nemsokára beiratkozom. Csak mert mostanra valahogy az az érzés alakult ki bennem, hogy még van mit tanulni vagy legalábbis ismételni. Minden új iskola egy új kezdet; új tudás megszerzésére sarkall valami, belülről. Jó ez a nosztalgikus érzés, hogy beköszönt az ősz és iskolába megyek. Most már olyanba, amit én választok és szeretek. 

Apropó meséltem már? Egy grófi kastélyban születtem, még a huszadik században, de sajnos már nem grófnak. De tegnap, ahogy sétálgattam a Grófi tó partján meg a tanösvényen, azért gondoltam a grófok, grófnék jó dolgára, akik itt igazgatták birtokaikat. Ha pénzük egy fillér sem lett volna, akkor is a világ leggazdagabbjai lehettek volna, mert itt a Föld mindent megadott nekik, amit csak kívánhattak. Van jó föld, erdő, forrásvíz, patakok, tavak a világ legegyszerűbb, legértékesebb dolgai. 

Az a mém jár a fejemben, amit nemrég közzé tettem a majomról és az emberről, ahogy mondja az ember a majomnak: milyen buta kis teremtmény vagy te! Mire a majom: és te vagy az egyetlen teremtmény, aki fizet azért, hogy ezen a Földön éljen. Egy null a majomnak. 

Nem csak új iskolát, új munkahelyet is ad az ősz. Sikerült szépen és fájdalommentesen elválni az eddigitől és találni egy kicsit jobbat. Itt már nem lesz éjszakázás és szabadok lesznek a hétvégék, kezdetnek ez is valami. Egyébként szükséges rossz. Emlékszem, apám anno kényszerből lett vállalkozó. Én kényszerből vagyok alkalmazott. Egyelőre kell egy hely, ami befizeti a TB-t. Sajnos cserébe oda kell adnom nyolc órámat a napomból hétfőtől péntekig. De majd csak lesz jobb hamarosan!

Mennyi tudás vagyon itt írva. Sosem fogom tudni mindet elolvasni. Sajnos nem is szívesen olvasok és az időt sem találom rá. De azért jó, hogy van ilyen könyvtár és modernebbek is, amiket azért látogatok néha. Ami érdekel, kikutatom, elolvasom. Nemsokára hatalmas könyvtárak összes tudását fogja bírni a mesterséges intelligencia és szerintem ez jó. Már tényleg csak a kulcsszavas keresésben kell erősnek lenni majd és bármilyen értékes és hiteles információhoz pillanatok alatt hozzájut majd az ember.

Ősz, új kezdet. Befejezés. Szüret. Befejezés a termelésben, de a termésétől megkönnyített tőkékben, a fásodó hajtásokban már látni az új kezdetet, a jövő évi termés lehetőségét. Szép körforgás. Ha nem ragaszkodnánk annyira az idő múlásával való foglalkozáshoz, talán örökké élvezhetnénk ezeknek a körforgásoknak a ritmusát. 

A múltkor kivittem édesanyámat a Grófi tóhoz. Úgy örült, hogy a nagy melegben felfrissülhetett a hűs forrásvízben megmártózva. Mesélt kicsit a régi időkről, mikor még kijártak apámmal és még korábban a szüleivel, aztán amikor gyerekek voltunk, velünk. Jó dolgunk volt, csak pacsáltunk egész nap és ettük a rántott csirkecombot a parton a kockás pléden heverészve. 

Elsétáltam a tó felé is, ahol húsz évvel ezelőtt a gimnáziumi barátokkal ötven órás horgászversenyt nyertünk, három fős csapatban. Micsoda kaland volt! Igen a gimnázium volt az egyik legjobb iskola az életemben. Valahogy olyan iránytűt szereltek ott belém, amivel igazán jól elboldogulok a mai napig. Persze volt, hogy eltévedtem csikó egyetemista koromban, de szerencsére nem végleg és nem menthetetlenül. 

Mennyi jó barát és barátnő volt az egyetemen is, akitől tanulhattam az életről, az életre. Imádtam levelezni, írásban megosztani a gondolataimat, a kétségeimet, az örömömet, a bánatomat és olvasni a levelemet fogadó fél ugyanezen témákról szóló válasz sorait. Kár, hogy elmúlt, jaj de kár - mosolygok ám, míg leírom, mert feltételezem, tudod melyik dal szavai ezek. 

Egyszer megkérdezték, mit csinálnék másképp, ha újra kezdhetném. Rávágtam, hogy semmit. Utóbb elgondolkodva, azért változtatnék ezt-azt. Az ember mindig is szeretne jelen bölcsességével múltbéli kihívásokkal újra szemben állni és másképp viselkedni vagy cselekedni, mint az akkori önmaga. Lehet, hogy az élet egyébként felkínálja újra a korábbi helyzeteket és akkor már kiderül, hogy tudjuk-e alkalmazni az azóta megszerzett tudást / bölcsességet vagy sem. 

Ezzel a sok iskolával megtanultam törekedni, olykor vágyakozni a fejlődésre. Ezt nem igazán tudták bennem elültetni, inkább úgy kialakult, de azt hiszem, az oktatás lényege ez lenne: a fejlődés iránti vágy fáját locsolgatni különféle ismeretekkel, de nem túlöntözni.  

Tanuljatok együtt az ifjúsággal, az ifjúságtól, mert úgy örökre fiatalok maradtok. Szeressétek és élvezzétek az évszakok fordulóját, mert mindegyiknek a vége, valami újnak a kezdete, végtelen és megunhatatlan körforgás, ha jól érzitek magatokat benne. Érezzétek jól magatokat benne!

Sztív