Valahogy máshogy

Ha politikus lennék, valahogy máshogy csinálnám. Mert az látszik biztosnak, hogy ahogy most alakulnak hazánk és a világ dolgai, az nem jó. És nekem úgy tűnik, hogy a politikusok erre nem jól reagálnak. Vagy azért, mert nem értik a folyamatokat vagy azért mert értik, de részei a rendszernek, gazdasági érdekeik fűződnek hozzá és annak megfelelően hoznak döntéseket. 

Új rendszerre lenne szükség és új társadalmi berendezkedésre, új társadalmi szerződésre, hogy érdemi változások kezdődjenek. Például, olyan jogszabályt alkotnék, ami bármely hatalmi erőt azonnal megfoszt minden további hatalomgyakorlásától, amely egy háborús konfliktus kirobbanásakor nem azonnal a békés megoldást keresi.

Mert szerintem ott tartunk, hogy a közeljövőben a tudomány, a technológia, a mesterséges intelligencia révén egy egészen új korszak kezdődhet. Amiben az embereknek kevesebbet kell egymás kizsákmányolásával foglalkoznia és békében kertészkedhet mindenki, meg vállalhat néhány utódot, akit jólétben nevelhet a jóra. Erre mi van? Itthon még az is gondot okoz, hogy azt a kurva óraállítást egy parlamenti szavazással végre eltöröljék. 

Hát te tényleg azt hiszed, hogy ha ezt nem képes megtenni egy országgyűlés, akkor hoz bármiféle olyan döntést, ami az életed jobbá, könnyebbé tételét szolgálja?

Itt rég ott kellene tartani, hogy egy elit informatikus csoport megalkotta volna azt az MI-t, ami képes a világtőzsdéken annyi pénzt generálni, hogy az ország vissza tudja fizetni az összes államadósságát. Erre ma mondja be a híradó, hogy nem tartható az idei költségvetés. Sírvaröhögök! Tizenöt éve minden márciusban ezt mondják be.

Autózok zenét hallgatva a napsütésben délután. Megyek a kis szőlőmbe metszeni. Nem sietek, inkább csak nyolcvannal, mint kilencvennel haladok, nézem a szépen művelt határt. Sötétzöld az őszi vetés és készítik a földet a tavaszihoz, csendben szorgalommal, évről évre. Remélve, hogy a termés idén is jó és eladható lesz, elfogadható áron. Csak azért, hogy jövőre is folytatni lehessen a gazdálkodást. Ez az élet, ez minden, minden más csak fikció és mellébeszélés. 

Elképzelem, milyen lenne itt egy háború. Városokat lőnének csak hogy elfoglalják. Lánctalpas gépek dúlnák fel a földeket, pusztítva az élelemnek valót. Miért? Kinek az érdekében? Területszerzés. Ennyi lenne a cél? Te fasz Putyin, te! Meg a többi. Hát azért ülsz abba a kurva székbe, hogy kitaláld, ha neked nem terem elég, akkor honnan szerezz a népnek enni, nem? Fogod és elfoglalod a szomszédot, mert ott annyi képes teremni, ami elég neked meg egész Európának is?

Nálunk annyira telik külpolitikailag, hogy Petiminiszter néha büfög egyet, hogy egyik vagy másik konfliktus, háború, a harmadik világháború küszöbét jelenti. Megtiltanám, hogy bárki ilyen kijelentést tegyen. Lemondatnám azonnal, ha megtette. Ennek az elképzelésnek még gondolatban sem szabadna léteznie, soha!

Valahogy máshogy kéne ezt. A minap olvastam egy bejegyzést, amelynek a lényege az volt, hogy talán a világ népességének a 7%-a rendelkezik felsőfokú végzettséggel. X%-nak van fedél a feje felett és van minden nap elegendő éleleme, meg tiszta ivóvize és így tovább. Ez a néhány százalék rendelkezik vagyonnal, erőforrással, hogy képes legyen a többi embertársának is adni valamit ebből a jólétből. Ha akar! De akar-e? 

Akarunk-e egy olyan világtársadalmat, amiben egyszerű, szerény jólétben élhet minden ember? Mindenkinek lehetne egy háza, lakása, egy autója. Nevelhetne egy-kettő vagy három gyermeket a jövőnek, akik azzá válhatnának, amivé csak szeretnének. Mert nem a létszükségleti dolgok megszerzésével kellene foglalkozniuk. Az mindenkinek biztosított lenne. Vagy nem lennének vagyonokat öncélúan felhalmozók. Nem lennének másokat kihasználók, becsapók. Úgy állnának a megszerzett javakhoz, hogy OK, nekem ez már megvan, lássuk mit tehetek azokért, akiknek még ivóvizük sincs egyik napról a másikra. 

Lássuk mit tehetnék azokért, akik mindegy milyen okból adósságba keveredtek és viszi a végrehajtó a házukat. Lássuk mit tehetnék azokért, akik a kórházi ágyon várják a gyógyulást. Lássuk mit tehetnék az oktatásért. Lássuk mit tehetnék a gazdaságért. 

A jövő, nem a munka világa, kedves Viktor. A jövő a tudás világa, az MI világa. Olyan új világ, amiben az emberek szabadon, békében élhetnek és ehhez az élethez nem kell valami gyárban robotolniuk. Az emberek kedvükre tanulhatnak, választhatnak alkotó, művészi pályát, tanulhatnak orvosnak súlyos tandíjak vagy az ezzel járó egyéb költségek nélkül. 

A jövőben egy ember nem csak azért részesülhet anyagi elismerésben, amit maga megalkot, hanem azért is, amit az utóda megalkot. És az ő utódai generációkon át részesülhetnek annak a hozadékából, amit megalkotott. Tudom, gazdagék így csinálják ma is. De a cél az lenne, hogy ezt elkezdeni, bárkinek legyen lehetősége. Az iskola nem csak azért lenne, hogy bemagoljuk az elődök tapasztalatait. Az iskola azért lenne, hogy felismerje a jövő tehetségeit, akinek a tapasztalatán majd egy újabb generáció az előzőnél jobb életkörülmények között nőhet fel. 

Ez ma nincs. Ma nagyon sok minden nincs. Napról napra százezernyi embernél kenyér sincs.

Valahogy máshogy kéne. Máshogy kéne dolgoznotok. Minden nap, mikor bementek a munkahelyetekre, azzal a gondolattal kellene foglalkoznotok, hogyan tehetek az emberek javára? Hogyan segíthetném, hogy mindenki gyarapodjon? Emberileg, szellemileg, anyagilag, mindenhogyan. 

Az ország felemelkedése vagy hanyatlása a ti kezetekben van Viktor. Bármelyik következik is be, felelősek lesztek érte és a jövő történelemkönyveinek lapjai a felelősségeteknek megfelelően fognak emlegetni titeket. 

Majd jön valaki helyettetek. Előbb utóbb, jönni fog, akiben majd munkálkodni fog az érzés, hogy a hatalom, amivel felruházták, nem az ő és a haverjai érdekeit szolgálja, hanem mindenkiét. Addig meg örüljetek, hogy itt oly sokan eltűrik, hogy ti nem úgy szolgáltok, ahogy kellene, egyszerűen csak loptok, csaltok, hazudtok. 

Valahogy máshogy kellene...