Vigye el az ár
Rég volt ilyen nagy víz. Jó, hogy megépült ez a töltés itt, ad némi biztonságérzetet. Kár, hogy ez a nagy ár mind csak tovaszalad. Egyszer majdcsak meghallják a szakemberek hangját: ennek a víznek egy részével tovább kellene gazdálkodni, nem csak elereszteni. Erre kellene új Vásárhelyi-terv.
Lehet, hogy hasztalanok a szavak, tovasodródnak, mint az uszadékfa. Magukkal vannak elfoglalva, ki hogy pózol a gáton, a megrakott homokzsákon. Egyszer csak jön olyan áradat, hogy viszi a tengerbe az összeset, mert valahogy itt ragadtak, mint az iszap.
Az új iroda nagyon hangulatos lett. Igaz nem nagy, de a többször átgondolt, átvariált berendezés otthonossá tette és nem érződik zsúfoltnak. A nagy rajzasztalon a két monitoron keresztül ott a világ és tessék szólhatok hozzá. Mennyi könyv, mennyi tudás! Ha még egyszer élhetnék sem tudnám mind elolvasni! És itt ez itt csak 1-2% a családi gyűjteményből.
Sztív nyitott egy privát ablakot a böngészőben, beírta a keresőbe a YouTube-ot, ami felajánlotta, hogy írjon be valamit a kereséshez. Bal oldalt egy menüből a felfedezést választotta. Lágy rockballadák. Jöhet! Hotel California, Bon Jovi, Roxette, U2, Richard Marx és így tovább. Jó, jó, játsszatok!
Szóval annyi minden történt itt az elmúlt pár hétben és ha Sztív nem edződött volna meg már az ilyen raftingokon, már bizonyosan meghengergette volna a sodrás. Kezdve azzal, hogy kilépett a munkahelyéről a bizonytalanba. Persze valahogy rögtön talált másikat, de nem volt még aláírt szerződés, mikor az előző már megszűnt.
Az új cég "ügyesen kommunikált", hogy munkaerőt csábítson magához és utóbb derült ki, hogy kicsit mellébeszélt, kicsit igyekezett görbíteni a teret az órabérről és egyebekről, a dolgozó hátrányára. Sztív már nem rettent meg attól, hogy ilyenkor azt mondja: ilyen szerződést én nem írok alá. Érdekes, hogy a súrlódás ellenére sikerült kialkudnia egy pozitív ajánlást és azzal kampányolt tovább. Érdekes, hogy ezen ajánlás továbbá egy saját dolgozói ajánlás birtokában a másik cégben azt találta mondani a személyzeti osztály vezetése, hogy köszönjük, nem szeretnénk önnel együtt dolgozni. Bizonyára valami félreértés történt, ezért Sztív nekiveselkedett még egyszer egy udvarias e-mail-lel. Egy hét után sem kapott választ. Ekkor a cég saját saját dolgozója érdeklődött: hogy megy a felvételi eljárás? Sehogy. Megkérdezte a személyzeti osztályt, amire azt válaszolták, hogy neki nem mondhatnak semmit. A jelentkezőnek pedig annyit, hogy az is egy válasz, ha nincs válasz. Magyarország. (Ti is úszhatnátok egyet...)
Szerintem tőlünk keletre is több kultúra és emberség szorult bármelyik vállalat személyzeti osztályán dolgozókba. Csak valahogy itt lett ilyen szar, embertelen minden, itt lettek ilyen utálatosak az emberek egymással. Még elgondolkodtam, hogy odaba... ...piszkáljak, de aztán meggondoltam magam. Elég volt az ártó szándék, máris megcsípett egy darázs. Figyelmeztető jelnek értékeltem, a karma majd teszi a dolgát.
Közben amúgy is jött másik lehetőség, sokkal jobb, mint ez lett volna. Így könnyebb elengedni. Legalább felszabadult egy kis idő és szabadon tehetem, amit szeretek, nyugodtan szüretelek, utazok, lazítok, beszélgetek a barátaimmal. A Cabernet sauvignon még tőkén van, élvezi a jóidőt, gyűjti a cukrot. Csipegetik az őzek, talán hagynak valamit a hordóba.
A barátok. Lássuk mit tehetünk egymásért! Fel kell hívnom a barátot a kórházban. Kell neki a biztató szó. Szegény úgy meg van lassulva. Valahogy vissza kell rántani az életbe az embert. Egy másik barát szintén gyógyul valahol a budai hegyekben. Őt is meg akarom látogatni, tudom sokat jelentene neki... Van még jó pár nap elsejéig, igyekszem hasznosan tölteni.
Legyetek hasznosak, mondta Schwarzi, magamra vettem és mondom én is. Korán van még, most tovább hallgatom a zenét. A kikeletet a csónakból szeretném látni...! Talán hallal is megajándékoz a reggel!
Sztív
Let the flood take it away
It's been a long time since the water was this high. It's good that this embankment was built here; it provides some sense of security. It's a shame that this large flood just rushes away. Someday, the experts will hear the voices: we should manage part of this water better, not just let it flow away. We need a new Vásárhelyi Plan for this.
Maybe words are useless, drifting away like debris. Our politicians are preoccupied with themselves, posing on the embankment or on the loaded sandbags. One day, a flood will come and maybe sweep them into the sea, because they've gotten stuck here, like mud.
The new office turned out really cozy. It's not big, but the well-thought-out, repeatedly rearranged furniture made it feel homely, and it doesn't feel cramped. On the large drawing table, with two monitors, the world is at my fingertips, and I can engage with it. So many books, so much knowledge! Even if I could live again, I wouldn't be able to read it all! And this is just 1-2% of the family collection.
Steve opened a private window in his browser, typed YouTube into the search bar, and it suggested he enter something to search for. On the left-hand side, he selected 'Explore' from a menu. Soft rock ballads. Bring it on! Hotel California, Bon Jovi, Roxette, U2, Richard Marx, and so on. Okay, okay, let's play!
So much has happened here in the past few weeks, and if Steve hadn't toughened up from such raftings, the current would have surely swept him away. Starting with him leaving his job for the unknown. Of course, he found another one almost immediately, but there wasn't a signed contract when the previous job had already ended.
The new company "communicated skillfully" to lure in employees, and it later turned out that they bent the truth a little, tried to twist the facts about the hourly wage and other things, to the employee's disadvantage. Steve wasn't afraid anymore to say in such cases: I won't sign this contract. Interestingly, despite the friction, he managed to negotiate a positive reference, which he campaigned with further. Interestingly, despite having this recommendation and an internal employee reference, the HR department at the other company said, "Thanks, but we don't want to work with you." There must have been some misunderstanding, so Steve tried again with a polite email. After a week, there was still no reply. Then the company's own employee inquired: how's the hiring process going? Nowhere. She asked HR, and HR said they couldn't tell her anything. To the applicant, they said that no reply is also a reply. Hungary. (Maybe you should all take a swim...)
I think even farther east, there's more culture and humanity among those who work in any HR department. But somehow everything became so messed up here, so inhuman; people became so hateful toward each other. I briefly thought about poking around, but then I changed my mind. I've had enough of ill intentions; I've already been stung by a wasp. I took it as a warning sign; karma will take care of things.
Meanwhile, another opportunity came along anyway, much better than the one that could have been. It makes it easier to let go. At least now I have some free time, and I can do what I love: harvest, travel, relax, and talk with my friends. The Cabernet Sauvignon is still on the vine, enjoying the good weather, gathering sugar. The deer nibble at it; maybe they'll leave something for the barrel.
Friends. Let's see what we can do for each other! I need to call a friend in the hospital. He needs some encouraging words. Poor guy, he's slowed down so much. We need to pull him back to life somehow. Another friend is also healing somewhere in the Buda hills. I want to visit her, I know it would mean a lot to her… There are still quite a few days until the first of the month, and I'm trying to use them wisely.
Be useful, said Schwarzi, and I took it to heart, and now I say it too. It's still early, so I'll keep listening to the music. I want to see the sunrise from the boat! Maybe the morning will gift me a fish too!
Steve