Viszlát ősz

04/12/2024

November utolsó napjának alkonya volt. Felhajtott a Múzeum utcához, amivel épp szemben bukott alá a horizontnak a fényes Napkorong. Sikeresnek mondható napokon volt túl. Készen lett a beadandó feladatokkal határidőre, megírta a félév egyetlen zárthelyi dolgozatát, ami egyben a félévi érdemjegyet adja élelmiszerbiztonsági ismeretekből. Remélte, hogy sikeres lesz, még ha csak egy órányit foglalkozott is a tananyaggal, hiszen logikus volt az egész.

Győrbe igyekezett egy koncertre, előtte egy baráti találkozó volt a célja. Egy ifjú anyuka volt a régi ismerős az egyetemről, aki sétált a gyerkőccel a Duna-parton, amíg a babakocsiban aluszkált. Lejárták hosszában oda-vissza a Dózsa György rakpartot, hisz annyi mesélni, beszélni való volt a ritka találkozások miatt, a gyerkőc meg jól aludt. Aztán ébredezett, az édesanyja kicsomagolta a kocsiból, hogy kilásson, kikerekedett szemekkel nézett Sztívre, ahogy az álomból felocsúdott. Ismerték már egymást, hiszen nyáron találkoztak a Balatonon. 

Véget is ért a séta és felmentek a harmadik emeleti lakásba, hogy Barni megvacsorázzon. Barni hintázott és gyerekdalok szóltak, amíg készült a hami. Bie Sztívnek is melegített vacsorát, ami után eldőlt a kanapén. Barni el volt a játékokkal, mutatott ezt-azt, átbeszélték az állatfigurákat. Olyan kellemes, otthonos volt ez a lakás, megnyugtató volt az egész környezet. Sztív végre megpihent pár percre a kanapén, nem gondolt a dolgaival, csak a gyerekdalok dallamai csengtek a fülében. Nem gondolta volna ekkor még, hogy napokig egy fog majd járni a fejében: "sapka sál, sapka sál, elkerül a fagyhalál!" Hát, micsoda gyerekdal ez a hidegről, Gryllus Vilmostól!

Elköszönt, lesétált a lépcsőházban, kilépett az utcára és már tudta, igazából semmi kedve ehhez a koncerthez, a zajhoz, a tömeghez... Így aztán beült az autóba és elhajtott egy barátjához egy közeli faluba. Ott társaság volt, biliárd volt, koccintás volt és hamar elvonult az érezhetően szeretettel előkészített vendégszobába. 

Viszlát ősz, holnap december. Elszaladt az év. Jó volt, sok jót hozott! Volt, amit érdemes lesz megismételni jövőre! Balaton. Mindig Balaton. Fényes fürdő. Barátok. Ti mind legyetek velem jövőre is!

***

Megfázott. Az első téli napok egyikén megfázott. Hosszan ácsorgott a gumisnál az udvaron, ahol egy régi ismerőssel társalgott, úgy elrepült két óra a várakozással, egyszer csak arra lett figyelmes, hogy igencsak fázik a talpa. Igen, a kocsiból ki-be ugrálós munkavégzéshez elegendő volt a sportcipő, de az áthűlt betonon két órát téblábolni nagyon nem. Hát ezt elhibázta. Éjszaka már fájt a torka, lázat érzett, nyúlt az aszpirinért, készített gyömbéres mézes teát. Ezektől a "csodaszerektől" bizony hamar jobban érezte magát, képes volt koncentrálni és cikkeket kutatott a szakdolgozatához, amiket aztán fel is dolgozott az értekezésében. Haladni kellett, mert közeleg a határidő.

Korai napnyugták és korai lefekvések, aztán lehetetlen időpontban ébredések. Míg mások az igazak álmát alusszák, Sztív már gépeli a sorokat. Most éppen itt, egyébként meg e-mail-ek, vagy a szakdolgozat. Persze, ha van kedve, hajnalban még visszabújik az ágyba, olvas kicsit és alszik is még keveset, ahogy "úri kedve" tartja. Hálával gondol a közelmúlt nehézségeire és arra, hogy mostanában minden egész könnyen megy. 

Felkelt a székből, zenét kapcsolt, kinyomta a monitort, a szekrényen lévő párologtatóhoz lépett és elfújta alatta a mécsest. A szobát akác és jázminillat töltötte be. Ledőlt az ágyra, támlájának vettette párnáját, olvasott pár oldalt, végül lekapcsolta az asztali lámpát és aludt még egy kicst.