Vízijóga

Sztív a szaunához igyekezett. Kifelé lábalt a megfázásból és mivel ma is toporgott egy kicsit odakint a hidegben, tudta, hogy csak így tud átmelegedni igazán. Lemondta Aranyani jóga óráját, mert időnként még rátört a köhigcsélés és félt, hogy ha légzőgyakorlat közben rájön, az olyan kellemetlen lenne ott a társaságban. Azt is megfigyelte, hogy a forró tea vagy a forró fürdő után hosszú ideig nem érzett ingert a köhögésre. Gondolta, a szauna is segíteni fog.

Nem voltak sokan. A nyitáshoz képest korán érkezett, még csak öt óra volt. A nagy szaunában csupán hárman ültek. Úgy foglalt helyet, hogy kilásson a tóra. Egyszercsak mindenki kiment körüle, épp befejezték a körüket odabent. Átült az ablak felőli oldal középső emeletére. Elterítette a nagy törölközőt és hanyattfeküdt rajta. A sarkait égette a deszka, úgyhogy felhúzta a sejhajához a törölközőre. Nézte a fa plafont, a forróságban izzó villanykörtét. Egyszer úgy huszonöt évvel ezelőtt, mikor az izzadás közben azon törpöltek a gimnáziumi cimbivel, mik lennének, mik nem lennének ha felnőnek, azt találta mondani: mi nem lennék? Szaunában villanykörte. 

Így a második emeleten fekve egyáltalán nem volt kellemetlen a hőmérő szerint 90 Celsius fok. Nyugodtan lélegzett, kicsiket, hogy az áramló levegő ne égesse azért az orrcimpái szélét. Felemelte a kezeit. A verejték lassan kezdett megcsorranni rajtuk. Hátra hajtotta a tenyereit, mintha rá akarna tenyerelni a plafonra, ami azért jó messze volt magasan. Viszont olyan érzete támadt, mintha egy zsák meleg levegőt tartana könnyedén a kezeivel. Érdekes, kellemes érzés volt. Lassan visszaült, várt még egy kicsit, aztán kiment a tóhoz. 

A csobogónál reflektor világította meg a kristálytiszta kék vizet. Lassan beleereszkedett a lépcsőknél. Kapkodta a levegőt az első merüléskor, de tudta, hogy bírja, hiszen legalább ezerszer csinálta már. Megmerült nyakig, hátrahajtotta a fejét, a tarkóját is érte a hidegvíz, ez volt az utolsó érzékeny pont. Visszabillentette a fejét, két tenyerét öblösen maga előtt emelni kezdte a vízben és a kétmaréknyi vizet a fejére locsolta a homloka felől. Párszor megismételte és az arcát is elárasztotta így az élettel. Hosszú kilégzések, csengtek fülében Aranyani szavai. Kezeit összetette a vízben a mellkasa előtt, sóhajtott, ahmmm, Namaste. Hogy kinek köszönt? A természetnek, ami körülfonta, befogadta, hűvös kacsóival simogatta, ölelésével gyógyította.

***

Feltöltődött, megpihent, jól aludt. Itt a hajnal. Négyig sikerült aluszkálni, igazán jó. Ismét egy kis szakdolgozat írással indulhat a reggel. Kért határidő hosszabbítást a leadásra. Az eddigi tartalom és forma a konzulens szerint jó. Ahol, amit bővíteni szükséges, abban teljes az egyetértés témavezető és diák között. Ez szuper. Most már nem szabad összecsapni a saját munkáról szóló részt. Az adatok fényképeken és kockás füzetben. Kell még az a plusz idő, hogy minden szépen kigömbölyödjön. Sok képet is szükséges megszerkeszteni, hogy csak a lényeg látszódjon róluk, például a venyige színéről színskálát gondolt összeállítani. Hát akik a szakirodalmat írták, éveket, évtizedeket töltöttek munkával, mire cikkben vagy könyvben összefoglalták a tapasztalatukat, tudásukat. Akkor egy alapos szakdolgozatot nem lehet pár nap alatt megírni. 

Gyűjtögette a karácsonyfa alá valót a családtagoknak, egy-két közeli barátnak, saját magának. Nem szívesen ment már a tömegbe. Kukák és ingerültek az emberek, ki tudja miért? Egy, a vezetői soft készségei és a saját életvezetése fejlesztését segítő könyvet vásárolt. Legalábbis úgy gondolta, ha megismeri a benne foglaltakat, képes lesz fejleszteni bizonyos készségeit, amik hasznosak nem csak az életben maradáshoz, de a személyes fejlődéshez is. A könyv szerzője Robert Greene. A könyv címe: A hatalom 48 törvénye. Novemberben jelent meg a magyar fordítás. Már áprilisban megrendelte, úgy hatezer forint körüli összegért. Aztán kapott valami e-mailt, hogy alkottak valami új jogszabályt, ami miatt a kedvezményt már nem tudja biztosítani a kiadó és így tovább és a megrendelését törölték. A könyv hátulján 9000Ft a vételár és ezt az összeget szemrebbenés nélkül el is kérték tőle a kasszánál. Ez a tudás ennyibe kerül. Tavasszal még hatezer lett volna. Ötven százalék infláció fél év alatt egy tollvonással. Mit kell ahhoz elolvasni, tudni, megismerni, hogy azokat, akik ezt okozzák, örökre elkergessük a közéletből? Jó kérdés! Remélem te is gondolkodsz rajta!

Sztív