Az időutazás. Az egyik nagy kérdése a fizikusoknak, hogy létezik-e? A válasz egyértelműen igen. A lélek képes rá, mert a lélek számára nem képeznek akadályt sem az idő sem a tér korlátai. A nehézség abban rejlik, hogy hogyan engeded a lelked hosszabb-rövidebb időre szabadon, hogy kedve szerint utazzon egyet.
Néhány perccel azelőtt ébredt, hogy az ébresztő megszólalt volna. Egy álomból rántotta vissza az általában érzékelt valóságba az a belső óra, ami jól működött benne. Az álomkép néhány percnyi cselekménye tisztán és színesben az emlékezetében volt.
A Baráti-hegy mögött épp kezdett eltűnni a lenyugvó nap. Később úgy tűnt a visszapillantóból, mintha vörösen izzva eggyé vált volna az autópálya aszfaltjával, valahol a háta mögött messze, mintha onnan már nem is lenne út.
A tóparti fűzek a sárga tincseit a tavasz melege lassan halvány zöldre színezte és százszorszépek virítottak a töltés pázsitján. Ta-va-szí szél ví-zeeet á-raszt virá-gom víí-rá-gom - énekelte csendesen Sztív míg egyik zsiliptől a másikig elsétált.
A pohár falára templomablakokat rajzolt a csersav, lassan csorgott le a bíbor színű lé a boltívekről. Vasárnap volt, egy csodás péntek esti borkóstolás és egy hosszú napsütéses szombat után, amit szinte teljes egészében a szőlőben töltött.
Szeles hideg szombat volt, Sztív kiment metszeni, hogy majd idén is szép termés legyen. Három órát töltött kint, úgy érezte kifújta a szél még a lelkét is. Vasárnap már kevésbé volt szeles az idő, de pár fokkal még hűvösebb lett. Akkor is ment, mert haladni akart.
Egy csettintés és a kék égen jársz, felhőről felhőre lépsz. Az az egzotikus, rezgő női hang csengett a fülében még most a tó partján is, teljesen beleivódott a fejébe. Egyszerűen az agyáig bizsergett a hallójárata csontocskáinak minden rezdülése az ő hangjától.
Hol vagy? Miért nem jössz? Kinézek a tóra, fel a Holdra, kérdezem, hol vagy? Mutasd meg! Talán tegnap épp egymásra mosolyogtunk, a pékségben, a postán, az utcán, a kávézóban, valahol. De ki vagy és hol? Talán itt vagy a szomszéd városban, talán csak pár utcával odébb. Mégsem jössz.
Lassan enged a tél, itt szorongat, mikor már tavaszt szeretnénk. Legalább most napsütésesre váltott. Csendes város ez ilyenkor. Csak a megszokott díszletek és statiszták vannak a helyükön nap, mint nap és Sztív elgondolkodott a sziesztája alkalmával: tiszta Truman Show!
Lassan hetvenhét. De fáradhatatlanul tolja a szerszámokat a talicskán a zsiliphez. Rakja a homokzsákot, válogatja a zsilipdeszkákat, elmagyarázza mit, hogyan, miért.